„Regnum Marianum Katolikus Közösség Egyesület” változatai közötti eltérés

A Regnum Marianum Közösséget 9 katolikus pap indította a XIX. század végén, eredetileg a fiúifjúság nevelésére, Budapest egyik (akkor még) külső kerületében. Ezek a papok többnyire hittant oktattak a környező iskolákban, és különös figyelmet fordítottak a szegény gyerekekre. Lelki mentoruk és támaszuk [[Prohászka Ottokár]] esztergomi spirituális, később püspök, a híres szónok és író volt. Kanter Károly várplébános segítségével, egy házba költöztek. Szerzethez hasonló, de fogadalom nélküli közösségben éltek. Vezetőjük a választott házfőnök volt. Céljuk az volt, hogy Magyarország – Szent István király szándéka szerint – valóban Mária Országa legyen. 1901-ben Majláth Gusztáv [[gyulafehérvár]]i megyés püspök megvette számukra a Budapest VII. Damjanich u. 50. sz. alatti házat. Ezután vették fel a Regnum Marianum Közösség nevet. A „regnumos papok” – ahogyan nevezték őket – itt éltek együtt, és innen jártak ki a környék iskoláiba hitoktatást tartani. Az udvar közepén egy kápolna épült, a közösségi élet és nevelés központja. Házukban Philippinum néven internátust is fenntartottak a szegényebbeknek (amit saját erőikből nem tudtak fenntartani, ezért 1910-ben bezárták), az érdeklődő fiúknak pedig külön foglalkozásokat tartottak.

 

 

1903-ban az ifjúsági pasztoráció anyagi támogatására megalakították a Regnum Marianum Egyesületet, melynek tagjai rendszeres adományokkal vagy egyszeri nagyobb összeggel járultak hozzá céljaihoz. Első vezetői Majláth Gusztáv (elnök) és Prohászka Ottokár (társelnök) püspökök voltak. Az egyesület lett a „3. sz. Regnum Marianum Cserkészcsapatai” szervező testülete (mindegyik regnumi atyának külön csapata volt). A Mária kongregációk, a cserkészcsapatok, később a – jezsuita középiskolákból kikerült regnumi ifjak együttartására, a regnumi szellem ápolására, továbbépítésére, a katolikus lelki életet élők megtartására 1912-ben alapított és 1946-ban megszűnt – Regnumi Egyetemi Szövetség (Regnum Marianum Egyetemi Szövetség) fenntartója volt. 1946-ban megszűnt az egyesület.

 

 

A Regnum Marianum tevékenységét elsősorban a hittanoktatáson, cserkészfoglalkozásokon és a 10-20 ezer példányban havonta megjelenő „[[Zászlónk]]” újságon keresztül fejtette ki. A „[[Zászlónk]]” (1902-1947; 1990–) 10–18 éves fiúknak, a „Nagyasszonyunk” (1904-1911; 1911–1944-ig a női Mária Kongregációk képes szépirodalmi és ismeretterjesztő folyóirata) a leányoknak, a „Kis Pajtás” képes gyermeklap (1907–1944) pedig a 10 év alatti korosztálynak szólt. Ezek a természetes és keresztény értékeket, a katolikus életmodellt mutatták be az adott korosztály számára vonzó formában. Nyomdájuk, az „Élet” nyomda sok ifjúsági könyvet adott ki. Kórusuk, zenekaruk és bábszínházuk is volt.

 

=== A II. világháború után ===

1946-ban a katolikus egyesületek föloszlatása és 1950-ben a szerzetesrendek föloszlatása a Regnum Marianum Közösségre nem vonatkozott, mert egyik kategóriába sem sorolhatták, az atyák pedig maguktól többszöri fenyegetésre sem voltak hajlandók feloszlani. Végül [[1951]]-ben, amikor a szovjet támogatást élvező kommunisták teljes magyarországi hatalmukat kiépítették, a szerzetesrendekhez és más egyházi közösségekhez hasonlóan a Regnum Marianum tevékenységét betiltották. 1951. november 24-én a házat elvették, az atyákat plébániákra helyezték. A Regnum Marianum Közösség a folyamatos zaklatások ellenére (egyedüliként a katolikus ifjúsági szervezetek közül) a kommunista rezsim idején is folytatta tevékenységét, titokban szervezve a csoportok találkozóját, táborokat és más eseményeket. Ez idő alatt a nevelés kiegészült a lányokéval is. Tevékenységük miatt három külön koncepciós perben ([[1961]], [[1965]] és [[1971]]) 13 papot ítéltek el összesen 71 évre, 3 laikus vezetőt pedig összesen 4,5 évre, aminek nagy részét le is töltötték. A magyar bíróság történetében egyedülálló módon zajlott le a regnumi atyák 1965-ös tárgyalása. A bírósági termet a közösség tagjai a szünetben gazdagon felvirágozták. Amikor a bíróság tagjai újra beléptek a terembe, szinte visszahőköltek a váratlan látványtól. A közösség vezetői és egyszerű tagjai is gyakran szenvedtek egyéb hátrányt (munkahelyről történő elbocsátás, egyetemi felvétel elutasítása, papok elhelyezése kis, távoli plébániákra). A hetvenes években új hangsúlyt kapott a világiak felelősségvállalása. Az üldözés alatt a laikus vezetők tartották össze a csoportokat a szabadlábon lévő atyák körül. Idővel az ifjúsági csoportok 18 éves koruk után is együtt maradtak. Így a Regnum mindenki számára nyitott lett, a legfiatalabbaktól a legidősebbekig. 1982. januárjában megindult a Közösség 3 féléves vezetőképző tanfolyama a „Patkoló”.