„Jégbor” változatai közötti eltérés

12 bájt hozzáadva ,  10 évvel ezelőtt
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
(Pár apró javítás. A csemegebor fogalom nem használt, helyette "természetes édes bor"-t kell használni.)
 
A fagyott szőlőből való borkészítés természetesen nem napjaink találmánya. Martial római kori író (isz. 40-103) már tudósított arról, hogy némely szőlősgazda szőlőjét novemberben fagyottan szüreteli. Nagyjából ugyanebben az időben írt [[Caius Plinius Caecilius|idősebb Plinius]] bizonyos szőlőfajtákról, melyeket korán sohasem szüretelnek le, csak késöbb, miután a bogyók megfagytak.
Ezek után a tudósítások után azonban 1700 évnek kellett eltelnie, hogy az emberiség ismét hírt halljon a jégborról, mégpedig [[Németország]] borászai révén. [[Dromerscheinben]] (Bingen mellett) az [[1829]]-es évjáratú szőlőből az extrém hideg miatt néhány szőlősgazda a tőkéken hagyott valamennyi szőlőt hogy a madaraknak legyen mit csipegetni. A maradékot [[1830]]. február 11-én szüretelték le, és meglepetten tapasztalták hogy rendkívül édes, és különleges aromájú [[must]] készült a fagyott szőlőből. A 19. századból a német szakirodalom még említést tesz az [[1846]]-os, [[1875]]-ös, és [[1890]]-es évekről is, amikor fagyott szőlőt szüreteltek a gazdák, és különleges minőségű csemegeborokattermészetes édes borokat készítettek.
 
Ezután már nem kellett olyan túl sokat várni.
268

szerkesztés