„Seelöwe hadművelet” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bottal végzett egyértelműsítés: Luftwaffe –> Luftwaffe (Wehrmacht) |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
3. sor:
|kép=Sealion.svg
|képfelirat=A hadműveleti terv vázlatrajza
|kontextus=A [[
|helyszín=[[Észak-Franciaország]], [[Dél-Anglia]]
|dátum=[[1940]]. [[november]]– ''megindulás elhalasztva''
|eredmény=a németek elhalasztották a hadművelet kivitelezését
|támadó=[[Fájl:Flag of Germany 1933.svg|22px]] [[Németország]]
|védekező=[[Fájl:Flag of the United Kingdom.svg|22px]] [[Egyesült Királyság|Nagy-Britannia]]
|parancsnok1=
|parancsnok2=
17. sor:
|}}
Az '''''„Oroszlánfóka”'' hadművelet''' ([[német nyelv|németül]] ''Unternehmen Seelöwe'') a [[
A sikeres májusi ''[[második világháború#A franciaországi hadjárat (Fall Gelb)|Fall Gelb]]'' és a júniusi [[Dunkerque-i csata|Dunkerque-i kiürítést]] követően a német vezetés úgy gondolta, hogy a nyugati háborút megnyerte. Azonban a béketárgyalásokat Nagy-Britannia elutasította, ezért a ''német szárazföldi haderő legfelsőbb parancsnoksága (Oberkommando des Heeres, OKH)'' elkezdte elkészíteni a sziget bevételének terveit. Mivel a brit expedíciós haderő és a velük együtt elmenekült francia csapatok nehézfegyvereit [[Franciaország]]ban hagyták, az ''OKH'' jogosan gondolta azt, hogy a sziget jóformán védtelen,<ref>A németek ekkor már komoly kapcsolatokat létesítettek az [[IRA]]-val és több diverziós műveletet is kidolgoztak az északír területek ellen, illetve hajtottak is végre. Készült az [[Ír-sziget]] német megszállásának több terve is, amelyben az IRA jelentős diverziós szerephez jutott volna. Egyik ilyen volt az ''Unternehmen/Operation Grün'' is.</ref> [[harckocsi]]kkal és [[tüzérség]]gel, valamint a [[Luftwaffe (Wehrmacht)|Luftwaffe]]-val támogatott német inváziós haderő sikereket érhet el a főszigeten, a nyugati frontot végképp befejezettnek tekinthetik, figyelmüket (és haderejüket) a [[Balkán]] és [[Szovjetunió]] felé fordíthatják. A hadművelet céljának eléréshez azonban több feltételt támasztottak:
33. sor:
A dunkerque-i kiürítés során az evakuált 330 000 katona 2472 löveget, 400 harckocsit, 63 879 gépjárművet és jelentős raktárkészletet hagyott az észak-francia területen, a RAF-nak [[június 4.|június 4-én]] mindössze 36 db [[Supermarine Spitfire|Spitfire]] és [[Hawker Hurricane|Hurricane]] vadászrepülőgépe volt hadrafogható a Dél-angliai térségben. A Királyi Haditengerészet a kiürítés során 243 hajót vesztett, köztük 6 rombolót és további 19 megrongálódott. A német csapat-összpontosításokkal szemben a brit védelmi erők [[július 1.|július 1-jén]] 760 tábori löveget, 160 páncéltörő ágyút, 200 darabnál is kevesebb közepes és nehéz harckocsit és 300 könnyű, már akkor is elavult harckocsit tudtak kiállítani, a kellő létszámban rendelkezésre álló gyalogsági alakulatok pedig zömében kézi tűzfegyverek nélkül voltak kénytelenek a védelmi vonalak megerősítésébe kezdeni (két főnek jutott volna egy puska). A britek reményét a vadászrepülőgép gyártás felfutása adta: a [[Keith Park]] RAF-helyettes vezette ''11. Csoport (11 Group)'' alá (Délkelet-Anglia–Doveri-szoros) június végén már 200 db Spitfire és Hurricane volt beosztva (a RAF össz-mennyisége 600 db volt ekkor),<ref>Lásd Macksey 13–15. o.</ref> szemben a német 900 egymotoros vadászgéppel. Mindent összevetve a szárazföldi inváziónak komoly esélyei lettek volna. A 2000-es évek elején nyilvánosságra került információk szerint a britek [[szarvasmarha|szarvasmarhák]] elleni vírust is bevetettek volna (biológiai fegyver), így kiéheztetve a német csapatokat (és saját lakosságukat). Bevetésük és sikerük azonban kétséges.
A műveleti tervezésben azonban az [[Erich Raeder]] vezette ''Kriegsmarine'' teljesítőképességét jelentősen túlbecsülték. A [[július 10.]]–[[augusztus 11.]] között lezajlott [[Csatorna-csata]] ugyan részleges sikereket hozott (a britek nem indítottak el több konvojt a ''Csatornán''), de a brit flottaerőket a ''Kriegsmarine'' nem tudta szétzilálni (norvég pozícióikat azonban feladni kényszerültek). Kesselring [[július 5.|július 5-én]] megkezdte a britek déli légvédelmi reakcióinak felmérését, [[július 10.|10-én]] pedig indultak az első légitámadások. [[július 16.|Július 16-án]] [[Adolf Hitler|Hitler]] magasabb riadókészültségi fokozatot rendelt el a térség csapatainak és [[augusztus 12.|augusztus 12-én]] megindította az [[Adlerangriff hadművelet]]et: első napját ''Adlertag''-nak, a „Sas napjának” nevezték el.<ref>Az ''Adlertag'' [[augusztus 13.|augusztus 13-ára]] lett halasztva, de aznap, 12-én többek között felszállt az ''Erprobungsgruppe 210'' egyik köteléke is és a [[Chain Home]]-i radarállomás négy antennáját rongálta meg, közülük hármat 6 óra múlva már üzemkésszé tettek a britek.</ref> A hadműveletben részt vett az ''[[Olasz Légihadtest]] (Corpo Aereo Italiano)'' is, azonban ez sem tudta biztosítani a második feltételt. A [[Hermann Göring]] vezette Luftwaffe-nek az első négy hétben hatékony támadássorozattal ugyan sikerült a brit légierő eszköz- és ellátásállományát szétrombolni Dél-Angliában. A RAF-nak mindössze annyi bevethető vadászrepülőgépe maradt, amit folyamatosan a levegőben tartottak, több váltás pilótával. Azonban a hírszerzői információk hibás kiértékelése miatt [[szeptember 7.|szeptember 7-étől]] a német légitámadások fő irányait a repülőterekről, hadiipari létesítményekről áthelyezték az angliai városokra. A négy hónapon keresztül tartó [[angliai csata]] német részről végül sikertelenül zárult, a nappali támadásokat kis létszámú éjszakai bevetések váltották fel. A RAF közben ismét megerősödött és a ''Seelöwe'' hadművelet második feltételének teljesítése is a messzi jövőbe mutatott.
A műveleti tervezők az egyre kedvezőtlenebb feltételekhez igazodva tovább gyűjtötték a partraszálláshoz szükséges inváziós flottát, ami sosem érte el a ''minimálisan szükséges'' mértéket. Ez a britek figyelmét sem kerülhette el, a flottacsoportosítások ellen is ádáz küzdelmet folytattak. Végül [[szeptember 17.|szeptember 17-én]] ''Hitler'' megbeszélésre hívta ''Göring''et és ''[[Gerd von Rundstedt|von Rundstedt]]''et és közölte velük, hogy a hadműveletet felfüggeszti. Göring ígéretet tett a RAF térdre kényszerítésére, azonban látván az egyre erősödő brit légvédelmet, [[október 13.|október 13-án]] ''Hitler'' [[1941]]-re, majd a [[december 18.|december 18-án]] kiadott ''21. Directivá''ban ''„határozatlan időre” elhalasztotta'' a hadművelet végrehajtását.
| |||