„Margó Tivadar” változatai közötti eltérés

Tivadar a gimnáziumi tanulmányait Pesten végezte, majd 1834-től 1838-ig a pesti egyetemen természet-, társadalom- és orvostudományokat tanult. 1834-ban bölcsészdoktori, 1840-ben orvosi oklevelet szerzett. Tanulmányait Bécsben folytatta, ahol 1841-ben sebészdoktori és szülészmesteri képesítést szerzett. Ezután néhány évig különböző bécsi kórházakban segédorvosként orvosi gyakorlatot folytatott, majd hazatért, és a pesti egyetemen [[Schordann Zsigmond]]nak, az élettan és felsőbb bonctan professzorának tanszékén tanársegédként működött. Az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–49-es szabadságharcban]] honvédorvosként vett részt. 1845-1853 között a pesti szerb [[Tökölyánum]] házi orvosa volt. 1851-ben megszerzett képesítés után a pesti egyetemen a szövettan magántanára lett, egyúttal 1851 és 1859 között helyettes tanárként a sebészhallgatóknak előkészítő természettudományokból tartott előadásokat és 1857 és 1858 között az élettan és a felsőbb anatómia helyettes tanára is volt. 1858-ban ismét Bécsbe ment, ahol szövettani kutatásokat folytatott. A bécsi kormány bécsi, majd gráci egyetemi tanári állást ajánlott fel neki, ő azonban hazatért és 1860-ban a [[kolozsvár]]i orvossebészeti intézetben a gyakorlati orvostudományok nyilvános rendes tanára lett. 1862 nyarán a pesti egyetemen az állattan és az összehasonlító bonctan rendkívüli tanárává nevezték ki. Ettől kezdve haláláig a fővárosban élt. 1874-től 1881-ig az egyetem orvostudományi karán a fejlődéstan, 1881-től haláláig az anatómia nyilvános rendes tanára volt. Eközben tanított a Magyar Királyi Tanárképző Intézet Gyakorló Főgymnasiumában (a mai ELTE [[ELTE Trefort Ágoston]] Gyakorlóiskola]]) is. Oktatói és tudományos tevékenysége mellett részt vállalt az egyetem vezetésében is, 1865 és 1866 között a bölcsészettudományi kar dékánja, 1879 és 1880 között az egyetem rektora, 1898 és 1899 között az orvostudományi kar dékánja volt.