„Cao Hszüe-csin” változatai közötti eltérés

{{kínai|'''Cao Xueqin'''|'''Cao Hszüe-csin'''}} [[Han kínaiak|han kínaiként]] született abban a [[mandzsuk|mandzsu]] uralta [[Csing-dinasztia|{{kínai|Qing|Csing}}-dinasztia]] idejénuralta [[Kínai|Kínában]], ahol a kínaiak csak másodrangú alattvalóknak számítottak. A [[Kína|Kínát]] meghódító mandzsuk, a kínai és a mandzsu népet, kultúrát egyaránt jól ismerő írástudókat, akik a kezdeti időszakban segítségükre voltak hódításaik során, úgy nevezett „belső zászlóknak” nevezett katonai egységekbe sorolták, akiket olykor közvetlenül a {{kínai|Qing|Csing}} császárok családjainak szolgálatába állítottak. A mandzsuk őket nevezték a „ház embereinek” (mandzsuul: ''booi'' ᠪᠣᠣᡳ; kínaiul {{kínai|''baoyi''|''pao-ji''}} 包衣), amely hivatal apáról fiúra szállt.{{refhely|Gernet 2001|361. o.}} {{kínai|Cao Xueqin|Cao Hszüe-csin}} egyik őse a nyolc zászló közül az „Egyenes Fehér Zászló” ({{kínai|''Zheng Bai Qi''|''Cseng Paj Csi''}} 正白旗) katonai egységben teljesített szolgálatot tisztviselő hivatalnokként.<br>[[Kang-hszi császár|{{kínai|Kangxi|Kang-hszi}}]] 康熙 császár (ur. 1661-1722) uralkodásának idején volt a Cao család tekintélye, hatalma és befolyása a csúcsponton. Cao nagyapja Cao {{kínai|Yin|Jin}} 曹寅 ugyanis gyerekkori játszótársa volt a császárnak, míg dédanyja, {{kínai|Sun|Szun}} asszony 孫氏 a leendő császár szoptató dajkája volt.<br>Két évvel a trónra lépése után, 1663-ban {{kínai|Kangxi|Kang-hszi}} császár kinevezte Cao dédapját, Cao {{kínai|Xi|Hszi}}t 曹璽 a „Birodalmi Textíliák Biztosának” (織造) {{kínai|Jiangning|Csiangning}}ba 江寧/江宁, amely rendkívül magasnak és jövedelmező állami pozíciónak számított. Épp ezért ekkor a Cao család, a család főcsaládfő hivatali székhelyéhez igazodva, délre települt. Cao {{kínai|Xi|Hszi}} 1684-ben bekövetkezett halálakor, a császár kegyeltjének számító Cao {{kínai|Yin|Jin}} ({{kínai|Cao Xueqin|Cao Hszüe-csin}} nagyapja) vette át a hivatalát. Cao {{kínai|Yin|Jin}} kora egyik híres és elismert könyvgyűjtőjének számított, értett a [[kínai költészet|költészethez]], a [[kínai kalligráfia|kalligráfiához]] és kora számos kiváló értelmiségévelértelmiségiével baráti kapcsolatot ápolt.<br>A kínai életmódra ekkor már teljesen áttért mandzsu uralkodóuralkodók szerették volna elhitetni magukról, illetve meggyőzni a kínai alattvalóikat, hogy ők a kínai kultúra legodaadóbb hívei és támogatói. Hízelgő politikájuknak egyik leglátványosabb, addig példa nélküli tette {{kínai|Kangxi|Kang-hszi}} császár nevéhez fűződik, aki hatalmas költségek árán, összesen hat alkalommal (1684, 1689, 1699, 1703, 1705 és 1707) személyesen is felkereste a [[Jangce]] alsó folyásának városait, amelyek a korabeli Kína értelmiségi központjainak számítottak.{{refhely|Gernet 2001|367. o.}} A császár ezen látogatásai közül négy alkalommal az addigra Kína egyik legbefolyásosabb és leggazdagabb családjának számító Cao család palotájában szállt meg.<br>Cao {{kínai|Yin|Jin}} halálakor, 1712-ben, a még mindig hatalmon lévő {{kínai|Kangxi|Kang-hszi}} tovább adományozta a tisztséget kegyence fiának, Cao {{kínai|Yong|Jung}}nak 曹顒, aki három éveév múlva, 1715-ben elhunyt. Ekkor a császár engedélyezte, hogy a Cao Fu 曹頫 nevű unokaöccsunokaöcs poszthumusz adoptálását, aki így Cao {{kínai|Yin|Jin}} fogadott fiaként átvehette a Cao család vagyonát és jövedelmét biztosító magas hivatalt.<br>A család jó szerencséje azonban csak {{kínai|Kangxi|Kang-hszi}} császár 1722-ben bekövetkezett haláláig, és [[Jung-cseng császár|{{kínai|Yongzheng|Jung-cseng}}]] 雍正 császár (ur. 1722-1735 ) trónra lépéséig tartott ki. A család belekeveredett a császári uralkodóház hatalmi harcaiba, aminek következtében feldúlták palotájukat, sőt Cao Fut egy évre még be is börtönözték. Szabadulásakor a hatalmától és vagyonától megfosztott család kénytelen volt áttelepülni [[Peking]]be, a fővárosba, ahol csupán egy néhány szobás házat vehettek birtokba. {{kínai|Cao Xueqin|Cao Hszüe-csin}} még gyerekként élte át családja hanyatlását és elszegényedését.

Az életével kapcsolatos legtöbb információ a kortársak beszámolóiból derül ki. Ezekből tudható, hogy Cao végül Peking nyugati külvárosában telepedett le, ahol egyetlen szobában lakott. Festmények adásvételéből élt, s szegénysége ellenére is meg akarta őrizni előkelőségét, nemes méltóságát. Az ismerősei az alkohol nagy barátjaként emlékeznek meg róla, aki ennek ellenére intelligenciájával és tehetségével magasan az átlag fölé emelkedett. Egy egész évtizedet szentelt mű"műve" megírására, amelyről ma már tudhatjuk, hogy minden bizonnyal ''[[A vörös szoba álma]]'' volt. Dicsérték festői tehetségéért is, állítólag különösen a kövek és sziklák festői megformálásában jeleskedett. Költeményeit a [[Tang-dinasztia|Tang-kor]] misztikus poétájának, [[Li Ho|{{kínai|Li Henek|Li Honak}}]] (790–816) a verseihez hasonlították. Caot 1763-ban, vagy 1764-ben érte a halál, amikor is regényével már egészen előrehaladott állapotban járt. Bár nem élt meg magas kort (mindenképpen ötvenéves kora előtt halt meg), így is túlélte felesége és fia halálát. Ismerősei hirtelen halálát is az elhunyt fia miatti bánattal magyarázták.

{{kínai|Cao Xueqin|Cao Hszüe-csin}} csak halála után vált elismert, kedvelt és méltatott íróvá, ugyanis regényének kéziratát és annak másolatait életében csak közvetlen családtagjai és barátai olvashatták. A regény ekkor még a , ''A kő története'' ({{kínai|''Shitou ji''|''Si-to csi''}} 石頭記/石头记) címet viselte, és 80 fejezetből állt. Cao halála után nem sokkal a regény közkézen forgó kéziratos változatai igen magas áron cseréltek gazdát a gyűjtők között. Az első nyomtatott kiadása [[Cseng Vej-jüan|{{kínai|Cheng Weiyuan|Cseng Vej-jüan}}]] 程偉元/程伟元 (? - 1818) és [[Kao O (író)|{{kínai|Gao E|Kao O}}]] 高鶚 (kb. 1738 - kb. 1815) nevéhez fűződik. 1791-ben, mintegy harminc évvel a szerző halála után adták ki művét ''A vörös szoba álma'' címen, amely ekkor már 120 fejezetet tartalmazott. Máig intenzív, tudományos kutatás tárgyát képezi annak megállapítása, hogy az utolsó negyven fejezetet {{kínai|Gao E|Kao O}} toldotta-e az eredeti nyolcvan fejezethez, vagy lényegi részét, szerkezetét, főbb elemeit maga {{kínai|Cao Xueqin|Cao Hszüe-csin}} írta, s {{kínai|Cheng|Cseng}} és {{kínai|Gao|Kao}} csak felfedezte és végső formába öntötte azt, vagy esetleg az utolsó 40 fejezet egy ma még ismeretlen szerző munkája.<br>A Cao család történetének és a regény tartalmi ismeretében kétségtelenül megállapíthatók az önéletrajzi elemek. A mű központi témája a császári uralkodóházhoz rokoni szálakkal fűződő négy nemesi nagycsalád mindennapi élete. Közülük is kiemelkedik a {{kínai|Jia|Csia}} 賈/贾 hercegi palota lakóinak története. Cao életszerűen írja le a feudális társadalmi arisztokrácia, az előkelő réteg fényűzését, hanyatlását, erkölcsi romlását, nyílt és burkolt harcait. Gazdasági, politikai, erkölcsi és más szempontból mutatja be a feudális arisztokraták és előkelők hanyatlásának és romlásának szükségszerűségét.<br>{{kínai|Cao Xueqin|Cao Hszüe-csin}} elvitathatatlan, rendkívüli művészi tehetséggel rendelkezett. A fontos társadalmi élet és események leírása mellett részletekbe menően rávilágított az arisztokraták és az előkelők összetett hétköznapjaira. A leírások rengeteg szakismeretet tartalmaznak, például a ruházattal, használati tárgyakkal, építészettel, kertészettel, konyhaművészettel, orvoslással és gyógyszertannal, vallással, színjátékkal, szépművészettel, vagy a műveltség egyéb területeivel kapcsolatban. ''A vörös szoba álma'' máig páratlan és kiváló forrásforrása a három évszázaddal ezelőtti, császárkori feudális társadalom folklórjának, szociológiájának éppúgy, mint művelődéstörténetének.