„Makáma” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
4. sor:
== Az elnevezés eredete ==
A műfajt megalkotója, al-Hamadáni nevezte el makámának, azonban ennek pontos jelentését nem könnyű megfejteni. A makáma szó az arab q-w-m gyökhármasra vezethető vissza, egy ebből a ''ma-'' helyképző előtag és egy szó végi „-a” ([[tá marbúta]]) hozzáadásával létrejött alak. A gyökhármas elsősorban részint az „állás”, „felállás”, részint a „valamibe való belekezdés” („nekiállás”) értelmet hordozza. A műfaj megalkotását megelőzően a ''makám'' szó részint helyet, állóhelyet, részint (rossz) állapotot, helyzetet jelölt – innen eredően „összecsapás”, „csata”, „hőstett” értelemben is használatos lett (ilyen példákat találunk a [[8. század|8]]
Az értelmiségi körök szalonjellegű összejövetelein ''([[madzslisz]])'' számos ékesszóló és tanulságos beszéd hangzott el, melyek témája gyakorta lehetett a makám/makáma szóval jellemzett hősiesség, így idővel magukra az építő jellegű beszédekre is így hivatkoztak. A [[9. század]]ra a vallási célzatú, [[homília]]szerű beszédeket is ezen szavakkal jelölték, és ilyen értelmű használatra a műfaj létrejötte utáni időszakból, a [[12. század]]ból is ismerünk példákat. Hamadáni feltehetően műveinek arra a jellegzetességére utalt a makáma név megjelölésekor, hogy narrátora, Ísza ibn Hisám számol be a kalandor Abu l-Fath al-Iszkandari – építő jellegűnek nem mindig nevezhető – ügyeskedéseiről, cseleiről. A későbbiekben a makáma szót a jobbára szintén ritmikus prózában írt [[episztola]] ''([[riszála]])'' szinonimájaként is használták, míg a [[Andalusz|muszlim Hispániában]] a legkülönbözőbb témájú, rímes prózában elmondott szónoklatok megnevezésévé vált.
| |||