'''Bresciai Arnold''' (?,?1090 körül - ?, [[1154]]? körül)középkori [[eretnek]]. Eredetileg [[kanonok]] [[Brescia|Bresciában]]. A [[pataria]] követeléseinek jegyében bírálta városa "méltatlan"„méltatlan” papjait, s ezért menekülnie kellett. Párizsban [[Abélard]] lelkes tanítványa lett, annak távozása után egy ideig maga is oktatott, diákjaival az apostoli szegénységet hirdette. A [[pápaság]] világi hatalmát ellenző városi mozgalom egyik vezetője lett. Részt vett a ''renovatio senatus''hoz és [[III. Jenő pápa]] elűzéséhez vezető felkelésben, amely Rómát városköztársasággá alakította (1145). [[I. Frigyes német-római császár|I. Frigyestől]] támogatást remélt [[IV. Adorján pápa|IV. Adorján pápával]] szemben, de ő 1154-ben mint eretneket kivégezte Arnoldot. Követői, az [[arnoldisták]] később beolvadtak az itáliai [[valdensek]], a "„[[lombardiai szegények]]"” közé.
