„1876-os megyerendezés” változatai közötti eltérés

nem volt sikeres, csupán konzervatív-realista, még a dualizmuskori értékelések szerint is. forrásolni fogom majd, dolgozom még rajta
a (a)
(nem volt sikeres, csupán konzervatív-realista, még a dualizmuskori értékelések szerint is. forrásolni fogom majd, dolgozom még rajta)
[[Fájl:Kingdom of Hungary counties 1768x1168.png|bélyegkép|jobbra|300px|Magyarország vármegyéi 1881 és 1918 között]]
 
Az '''1876-os vármegyerendezés''' [[Magyarország]] közigazgatási területi beosztásának átfogó átalakítása volt 1876-77-ben, az ország politikai és közjogi berendezkedésének a [[kiegyezés]]t követő átszervezése során. A rendezés alapvető célkitűzése az volt, hogy az ország területi beosztását alkalmassá tegyék a kor követelményeinek megfelelő közigazgatás kiépítésére, ennek érdekében főbb elemei a törvényhatóságok számának csökkentése, adózóképességük kiegyenlítése, továbbá a területi aránytalanságok és az [[enklávé és exklávé|enklávék és exklávék]] megszüntetése voltak.
Az '''1876-os vármegyerendezés''' egyike volt [[Magyarország]] nagy közigazgatási reformjainak, ami során minden [[feudalizmus|feudális]] közigazgatási egységet eltöröltek és területüket [[vármegye|vármegyékbe]] szervezték vagy olvasztották, valamint a meglévő vármegyerendszert is alaposan újragondolták és az egészet egy egységes séma alapján újjászervezték.
 
A korábbi javaslatokkal (például Szapáry Gyula 1873-as törvényjavaslataival) ellentétben csak Erdély területén hajtottak végre radikális átrendezést, mivel itt volt található a különkormányzatok nagy része, a szűken vett Magyarország területén viszont nagy mértékben tekintettel voltak a történelmileg kialakult határokra és többnyire csak kisebb kiigazításokat iktattak törvénybe.
 
A rendezés során megszüntették valamennyi különkormányzatot, a területi törvényhatóságok kizárólagos formájaként a vármegyéket megtartva, melyek száma 65-re csökkent az addigi 81 (58 vármegye, 14 szék, 5 vidék és 4 kerület) helyett. A megyerendezéssel egyidejűleg a városi törvényhatóságokat is újrarendezték, melyek száma 25-re csökkent az addigi 72 (47 [[szabad királyi város|szabad királyi]] és 25 [[törvényhatósági jogú város]]) helyett. Mindezek következtében a központi kormányzat az addigi 153 törvényhatóság helyett 92-vel állt kapcsolatban a rendezés után.
 
==Története==
A megyerendezés a [[Tisza Kálmán-kormány]] egyik első intézkedése volt, amivel Magyarország fejlődését kívánták (sikeresen) elősegíteni, mivel az addigi közigazgatási rendszer ekkoraekkorra elavult és a sokfélesége miatt áttekinthetősége és kezelhetősége is problémákba ütközött. Az 1870-es évek első felében több tervezet készült az átszervezésre, melyek egyikét Szapáry Gyula belügyminiszter 1873-ban az Országgyűlés elé is terjesztette, azonban az túlzott radikalizmusa miatt megbukott a törvényhatóságokat irányító és a Képviselőházban is nagy befolyással bíró konzervatív csoportok ellenállásán. Ezen a tapasztalaton okulva a Tisza-kormány sokkal mérsékeltebb, sok kompromisszumot tartalmazó javaslatot készített.
 
A kormány az ország teljes területét ekkor 65<!-- NEM ELÍRÁS! --> [[vármegye|vármegyébe]] szervezte át, felszámolva minden korábbi ([[Szék (terület)|szék]], [[Kerület (közigazgatás)|kerület]], [[mezőváros]], [[vidék (közigazgatás)|vidék]], [[szabad királyi város]], stb.) közigazgatási egységet, formát és szokást, egyúttal egységesítve is azokat. Összesen 18 új vármegye született, igaz a rendszer átszervezése során kilenc addig létező vármegyét pedig megszüntettek, vagyis az átalakítások végén összesen kilenc vármegyével lett több. Az átszervezés legjobban [[Erdély]]t érintette, ahol szinte a teljes közigazgatást újragondolták, felszámolva egyebek mellett a [[Székelyföld]] székely és a [[Királyföld]] szász székeit, utóbbival kiváltva az [[erdélyi szászok]] haragját.