„Nápolyi királyi palota” változatai közötti eltérés

Az épület alapjait még a [[Nápoly]]ban uralkodó spanyol alkirályok vették meg, akik [[1535]]-ben [[V. Károly német-római császár|V. Károly császár]] látogatását várták. Az első palota bővítésére és kiépítésére a nagy római építész, [[Domenico Fontana]] készített terveket 1600-ban. A palota kert felé néző U-alakú alaprajza a római [[barokk]] stílus egyik jellemvonása, így az épület monumentalitása sokkal inkább kihangsúlyozott a tenger, azaz a kertek felől nézve, mint a Piazza Plebiscitóról. A nápolyi Bourbonok uralmuk kezdetén, már [[1734]]-ben nekifogtak a palota belső termeinek átalakításához és ezek során épült fel a barokk udvari színház is. A 18. század végén [[Luigi Vanvitelli]] tervei szerint lezárták a homlokzati árkádok felét és fülkéket alakítottak ki helyükbe. Ezekbe a fülkékbe kerültek a Nápolyi Királyság jeles uralkodóinak mellszobrai: [[II. Roger szicíliai király|II. Roger]], [[II. Frigyes német-római császár|II. Hohenstauffen Frigyes]], [[I. Károly szicíliai király|Anjou Károly]], [[V. Alfonz aragóniai király|Aragóniai Alfonz]], [[III. Károly spanyol király|III. Károly]], [[Joachim Murat]] és [[II. Viktor EmmánuelEmánuel olasz király|II. Viktor EmmánuelEmánuel]] az egyesített [[Olaszország]] első királya. [[1838]]-ban leégett, [[Gaetano Genovese]] tervei alapján építették újjá. [[1937]]-ben a palota leégett és utána – a tengerpart felé eső részen — megkétszerezték méreteit. A [[második világháború]] alatt a katonai parancsnokság székelt benne, bombatámadások után súlyosan megsérült. A helyrehozatala [[1968]]-ban fejeződött be.