„Polgári Demokrata Párt” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
a
A '''Polgári Demokrata Párt''' (PDP) rövidéletű kis magyar nemzeti liberális párt volt az [[1940-es évek]]ben, azon parlamenti párt a [[második világháború]] után, amely elképzeléseiben a legtávolabb állt a [[Magyar Kommunista Párt]]tól.
 
[[1944]]. [[december 2]]-án [[Szeged]]en a PDP egyike lett a [[Magyar Nemzeti Függetlenségi Front]]ot megalapító öt pártnak, amelyek már a hatalom megszerzésére készültek, mihelyt bégetérnekvégetérnek a harcok. Ebben az időben az egyetlen olyan párt volt, amely az egyéni meberiemberi szabadságjogok liberális programjának alapján állt (olyan elődökkel, mint [[Vázsonyi Vilmos]] Demokrata Pártja a század elején vagy a [[Rassay Károly]]-féle liberális párt).
 
A párt 1945 nyarára tudott országosan számottevő erővé szerveződni, de taglétszáma ekkor sem érte el az ötvenezret. Első elnöke [[Teleki Géza]] gróf volt ([[Teleki Pál]] gróf fia, a [[Horthy Miklós]] kormányzó által korábban [[Moszkva|Moszkvába]] küldött - sikertelen -háromtagú fegyverszüneti bizottság egyik tagja [[Szentiványi Domokos]]sal és [[Faragho Gábor]]ral). A párt valódi operatív vezetője [[Szent-Iványi Sándor]] [[unitáriusok|unitárius]] püspöki helynök volt.
 
A pártnak [[Supka Géza]] vezetésével balszárnya is volt, programja miatt azonban elszigetelt maradt. A korábbi politikai elit tagjai, főleg Teleki hamar a kommunisták politikai támadásainak kereszttüzébe kerültek. Teleki emiatemiatt még 1945 nyarán elhagyni kényszerült a pártot, a kommunistáknak azonban ez sem volt elég, és a PDP-t még az őszi választások előtt kiközösíttették a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontból (ami egyúttal azt is jelentette, higyhogy a választások után felálló kormányzó nagykoalícióba nem kerülhettek belebe).
 
A PDP-ből váltak ki azok a radikális, baloldali polgári politikusok, akik megalakították a [[Magyar Radikális Párt]]ot, amelyetmelyet [[Csécsy Imre]], [[Kende Zsigmond]] és [[Zsolt Béla]] vezetett, és amely önállóan indult az [[1945-ös magyarországi országgyűlési választások|1945-ös]], majd az [[1947-es magyarországi országgyűlési választások|1947-es választásokon]]. A két pártot a kommunisták kezdeményezésére, részben [[Bilkei Gorzó Nándor]] PDP-politikus közbenjárásával [http://www.rev.hu/html/hu/tanulmanyok/1945_56/gorzo.html] később összevonták (de ez már a vég előjátéka volt számukra a kommunista egyeduralom korszakának kezdetén).
 
Az [[1945-ös magyarországi országgyűlési választásokonválasztások|1945-ös novemberi választásokon]] a párt 76 393 szavazatot, 1,62 %-ot kapott. Ezzel két képviselőt juttathatott a 409 tagú országgyűlésbe és az egyetlen ellenzéki párt lett.
 
Az [[1947-es magyarországi országgyűlési választások|1947-es választásokon]] kevesebb, 49 740 szavazatot (1 %) szerzett, ami akkor három országgyűlési mandátumot jelentett (a PDP a hat ellenzéki párt közül ezzel a legkisebb lett).
 
A PDP lapja a párt befolyásához képest igen nagy, nyolcvanezres példányszámú napilap, a polgári radikálisokhoz közelálló ''Világ'' volt, amelyet a 1945-től 1949-ig a pártalapító [[Supka Géza]] szerkesztett (a párt országgyűlési képviselője, ugyanakkor a magyarországi [[szabadkőművesek]] nagymestere).
 
A kommunista nyomás alatt egyre inkább balra sodródó formációtól végül a magyar polgári politika doyenje, az ekkor már régóta Amerikában élő [[Jászi Oszkár]] is elhatárolta magát.
 
 
[[Kategória:Történelmi magyar pártok]]