„Tóth Ágoston Rafael” változatai közötti eltérés

'''Tóth Ágoston Rafael''' ([[Marcali]], [[1812]]. [[október 24.]] – [[Graz]], [[1889]]. [[június 9.]]) honvédezredes, hadmérnök, térképész, a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező tagja.

 

Tanulmányait a [[bécs]]i hadmérnöki akadémián végezte. [[1848]] tavaszán a 34. gyalogezred századosa volt. Augusztusban saját kérésére áthelyezték a 10. honvédzászlóaljhoz. Egységével részt vett a délvidéki harcokban. Szeptember végétől őrnagyi rangban a 31. honvédzászlóalj szervezésével bízták meg, majd november végén a [[Bem József|Bem]] vezérőrnagy [[erdély]]i hadtestének vezérkarába került. Részt vett Bem Észak-Erdélyt felszabadító hadjáratában. [[december 23.|December 23-án]], a [[dés]]i ütközetben egy zászlóalj élén átkelt a jeges [[Szamos]]on és szuronyrohammal eldöntötte az ütközet sorsát. Bem alezredessé és [[Kolozsvár]] elfoglalása után a város katonai parancsnokává nevezte ki. [[Karl Freiherr von Urban|Karl Urban]] ezredes második, [[1849]]. februári erdélyi betörésekor a kolozsvári helyőrség egy részével [[Beszterce|Besztercénél]] útját állta a császári csapatoknak, majd a [[Medgyes]]ről odaérkező Bemmel együttműködve újra kiszorította őket [[Bukovina|Bukovonába]]. Helytállásáért Bem ezredessé léptette elő és kinevezte Beszterce katonai parancsnokává. Jelentős érdemeket szerzett Észak-Erdély katonai védelmének megszervezésében, ezért [[Czetz János]] lovasbalesete után egész Erdély katonai parancsnokává nevezték ki. Az erdélyi lengyel légió szervezése kapcsán nézeteltérése támadt Bem tábornokkal, aki június elején felmentette beosztásából. Még e hónap közepén átvette a [[kátyi ütközet]]ben vereséget szenvedett IV. (bácskai) hadtest parancsnokságát [[Perczel Mór]]tól. A hadtestet [[Josip Jelačić]] csapatai az [[Óbecse]] mellett, [[június 25.|június 25-én]] lezajlott ütközetben a [[Bánság]]ba szorították, ezért június végén átadta a parancsnokságot [[Guyon Richárd]] vezérőrnagynak és [[Vetter Antal]] altábornagy vezérkari főnöke lett. Ott volt a [[világosi fegyverletétel]]nél. Az [[arad]]i haditörvényszék előbb halálra ítélte, amit később tizennyolc év várfogságra változtattak. [[Olmütz]]ben töltött büntetéséből [[1856]]-ban amnesztiával szabadult.

 

Szabadulása után a Széchenyi-uradalomban gazdatisztként alkalmazták, majd a [[keszthely]]i gazdasági intézet tanára lett. A [[kiegyezés]] után a közmunka- és közlekedési minisztérium topográfiai osztályának – a Honvéd Térképészeti Intézet elődjének – megszervezésére és vezetésére kapott megbízást. 1869-ben az újonnan felállított királyi honvédségben ezredesi rangot kapott. Topográfiai tudományos munkásságának elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia [[1871]]-ben levelező tagjául választotta. Minisztériumi munkája mellett több hadtudományi művet írt és a pesti tudományegyetem katonai tanfolyamának előadója volt. A magyar tudománytörténet őt tartja a modern magyar katonai térképészet úttörőjének.

 

[[Fájl:TóthÁgoston SZE7.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|[[Emléktáblák Budapest II. kerületében|'''Tóth Ágoston''' emléktáblája<br>Budapest, II. kerület,<br>Szilágyi Erzsébet fasor 7-9.]] ]]

 

 

* Bona Gábor: Az 1848-49-es honvédsereg vezetői (Rubicon 1999/4)

* Magyarország hadtörténete két kötetben (főszerkesztő: Liptai Ervin), Zrínyi Katonai Kiadó – 1985, ISBN 9633263379

* [[Révai nagy lexikona]]

 

{{DEFAULTSORT:Toth Agostonrafael}}