„Max von Oppenheim” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
1. sor:
'''Max Freiherr von Oppenheim''' ([[Köln]], [[1860]]. [[július 15.]] – [[Landshut (Bajorország)|Landshut]], [[1946]]. [[november 15.]]) német orientalista és régész, aki Elő-Ázsiában szolgált diplomataként.
== Életrajza ==
Apja Albert von Oppenheim, a Sal. Oppenheim nevű kölni magánbank személyes vagyoni felelősségű résztulajdonosa volt, Max von Oppenheim már korán felismerte, hogy őt a kultúra jobban érdekli, mint a pénzügyi mérlegek és az egyéb banki tevékenységek. Apja kívánságára 1879-től jogot tanult a Strassburgi Egyetemen, ahol 1880-ban csatlakozott a Strassburgi Palatia hadtesthez. A Kölnben letett első záróvizsga után 1883-ban [[Göttingen|Göttingenben]] lett jogi doktor. Időközben a Külügyi Hivatalban megpályázott egy diplomata állást, de számos pályázati kérdés és zsidó származása alapján a birodalmi kancellár, [[Otto von Bismarck|Bismarck]] elutasította, ami bántotta Oppenheim hazafias elkötelezettségét. 1891-ben tette le az értékelő vizsgát Kölnben. A következő évben apja anyagi segítségével [[Kairó|Kairóba]] költözött abból a célból, hogy megtanulja az arab nyelvet.▼
▲Apja Albert von Oppenheim, a Sal. Oppenheim nevű kölni magánbank személyes vagyoni felelősségű résztulajdonosa volt, Max von Oppenheim már korán felismerte, hogy őt a kultúra jobban érdekli, mint a pénzügyi mérlegek és az egyéb banki tevékenységek. Apja kívánságára 1879-től jogot tanult a Strassburgi Egyetemen, ahol 1880-ban csatlakozott a Strassburgi Palatia hadtesthez. A Kölnben letett első záróvizsga után 1883-ban [[Göttingen|Göttingenben]] lett jogi doktor. Időközben a Külügyi Hivatalban megpályázott egy diplomata állást, de számos pályázati kérdés és zsidó származása alapján a birodalmi kancellár, [[Otto von Bismarck|Bismarck]] elutasította, ami bántotta Oppenheim hazafias
==Felfedezőútjai ==▼
▲== Felfedezőútjai ==
Max von Oppenheim különböző felfedező utazásokat tett a [[Közel-Kelet|Közel-Keletre]] és Kelet-Afrikába, ahol időnként kihasználta a diplomata funkció előnyét is. Életét Kairóban az arab kultúrával és szokásokkal történő teljes asszimiláció jellemezte, amit az is jól mutat, hogy magához vett egy elnyomott, fiatal arab lányt és a magánlakását arab-keleti stílusban rendeztette be. Így jöttek létre az akkori időkben ritkának számító kapcsolatok egy európai és több arab törzsi vezető, mindenek előtt az egyébként a harciasnak, gyanúsnak tartott beduinok között. Max von Oppenheim korábbi kérésének megfelelően így 1896-ban a Császári Főkozulátus Kairóba akkreditált attaséja lett, 1990-ben pedig követségi tanácsossá nevezték ki. Kinevezését a világhatalomra törekvő [[II. Vilmos császár]] ösztönözte, aki később Oppenheim invitálására egy keleti utazást tett.
Időközben Oppenheim megismerkedett a pániszlámizmus törekvéseivel, melyek között az is szerepelt,
== Tell Halaf ==
1899. novemberében fedezte fel Oppenheim a Tell Halaf települést rejtő dombot, ami az általa prehisztorikusnak elnevezett [[Halaf-kulúra]] miatt, úgyanúgy mint a szintén itt felfedezett arámi-újszíriai Guzana város miatt nyert valószínűleg jelentőséget. Oppenheim ezzel híressé vált a német amatőr régészek között. 1910-13. között vezette az ottani ásatásokat és folytatta ezeket a háború után 1927-29-ben.
== Az I. világháború ==
Az [[I. világháború]] alatt Oppenheim a külügyi hivatalban dolgozott [[Berlin|Berlinben]], ahol megalakította a „Kelei hírügynökséget”, de az iszambuli német nagykövetségen is tevékenykedett. A háborúban megpróbálta a Közel-Keleten az iszlám lakosságot [[Anglia]] ellen mozgósítani és ezáltal ő tartható majdnem [[Arábiai Lawrence]] német megfelelőjének. A német külügyi hivatala az iszlám lázadók stratégiáját követte az ellenséges országok gyarmatain. Ennek a dupla koncepciónak a szellemi atyja volt von Oppenheim. Eszerint először a csapatok kellenek a fronton és másodszor népi lázadások „a mélyben”.▼
▲Az [[I. világháború]] alatt Oppenheim a külügyi hivatalban dolgozott [[Berlin|Berlinben]], ahol megalakította a „Kelei hírügynökséget”, de az iszambuli német nagykövetségen is tevékenykedett. A háborúban megpróbálta a Közel-Keleten az iszlám lakosságot [[Anglia]] ellen mozgósítani és ezáltal ő tartható
==Az utolsó évek ==▼
▲== Az utolsó évek ==
Oppenheim 1939-ben vállalkozott utolsó utazására, [[Szíria|Szíriába]]. 1940. július 25-én fogalmazott egy emlékiratot Theodor Habich-hoz, melyben a nemzeti szocialista előretörés támogatását kérte Észak-Afrikában. Az I. világháborúban nagy reményeket fűzött a hívő moszlimok németeket támogató forradalmi mozgalmaihoz egy szent háborúban, a dzsihádban. Az emlékiratban most egyetlen szóval sem említette az iszlámot mint a német befolyásolás eszközét.
A [[Holocaust|holocaustot]] és a második világháborút Berlinben túlélte, ámbár – ha ki is keresztelkedett – úgynevezett „félzsidónak” számított. 1943 őszén települt át [[Drezda|Drezdába]]. 1946-ban halt meg tüdőgyulladásban.
== A leletek sorsa ==
A Tell-Halafban fellelt szobrokat a második világháború után eltűntnek vagy megsemmisültnek tartották, mert az angol bombázók von Oppenheim Tell-Halaf Múzeumát Berlinben 1943-ban felgyújtották. Az 1990-es években azonban egy véletlen folytán a [[Pergamon Múzeum]] egy raktárában újra felfedezték és restaurálták őket. Úgy tervezték, hogy a Pergamon Múzeum bejáratát az arámi templom eredeti szobraival díszítik a restaurálás során.
2001. óta lettek a törmelékek restaurálva. 30 szobor ismét áll. Emellett 27000 maradványt kellett szortírozni és azonosítani. 2011-ben a „Megmentett istenek” a Berlini Pergamon Múzeumban egy önálló kiállításon kerültek bemutatásra.
== Források ==
{{fordítás|de|Max von Oppenheim}}
32 ⟶ 39 sor:
{{DEFAULTSORT:Oppenheim Max}}
[[en:Max von Oppenheim]]
[[ar:ماكس فون أوبنهايم]]
|