„I. Miklós pápa” változatai közötti eltérés

Uralkodásának sikertelen fejezetei [[Bizánc]]cal, a [[Első Bolgár Birodalom|bolgárok]] és a [[Morva Fejedelemség|morvákkal]] voltak kapcsolatosak. [[857]]-ben [[III. MihályMikhaél bizánci császár]] megfosztotta hivatalától a konstantinápolyi pátriárkát, [[Ignatiosz]]t, mert szerinte megsértette az egyházi törvényeket. A pápa támogatását is élvező Ignatiosz helyére a császár egyik jelöltje, [[Phótiosz]] került törvénytelenül. ''Miklós'' már korábban sem volt népszerű az udvarban, hiszen Róma elsőbbségét erőltette, de most nem akarta elfogadni a pátriárkát. [[863]]-ban ki is átkozta Phótioszt az egyházból, és megfosztotta papi méltóságától. Válaszul [[867]]-ben a pátriárka is összehívott egy zsinatot, amelyen ''Miklós''t átkozták ki, és őt fosztották meg hivatalától. Ezzel teljessé vált az egyházszakadás, amelynek csak Phótiosz halálával lett vége [[891]]-ben. A bizánci ellentéteket tovább feszítette, hogy a pápa nem volt hajlandó elismerni a bizánci rítusú szertartást, csak a latin liturgiát fogadta el.

Bonyolította a helyzetet, hogy [[Rasztiszláv morva fejedelem|Rasztiszláv]], a [[Morva Fejedelemség]] ura is ekkor szerette volna egyházát függetleníteni a [[Regensburgi Püspökség]]től. Rasztiszláv közvetlenül a pápa alá tartozó morva püspökség felállítását kérte Miklóstól. A pápa azonban elutasította kérését, mivel nem akarta megzavarni a formálódó bolgár–frank szövetséget, ami valószínűleg már [[862]]-ben létre is jött, bár hivatalosan csak [[864]]-ben hirdették ki. Rasztiszláv válaszul a bolgárok ellenségéhez, Bizánchoz fordult. [[861]]-ben szövetkezett [[II. Lajos keleti frank király|Német Lajos]] lázadó fiával, [[Karlmann keleti frank király|Karlmannal]] is, és rátámadt a frankok hűbéresére, [[Pribina]] [[Pannóniai Fejedelemség|pannóniai fejedelemfejedelemre]]re, aki egy csatában el is esett. [[863]]-ban pedig a bizánciak döntő győzelmet arattak az arabokon, így teljes erejükkel a bolgárok ellen fordulhattak, ahol az éppen dúló éhínség miatt[[I. Borisz bolgár kán| Borisz kán]] nem tudott kellő ellenállást kifejteni, és súlyos vereséget szenvedett Bizánctól. {{refhely|Váczy 1938|230–233}} A bizánci császár meg akarta előzni a római térítést, ezért a békekötés fejében a bolgároktól az áttérést követelte. A vereség hatására Borisz görög térítők által [[864]]-ben megkeresztelkedett, azonban valószínűleg szeretett volna saját patriarchátust. Ezt a kérését Phótiosz pátriárka nem teljesítette, sőt a püspökök kinevezésének jogát is fenntartották maguknak. Ezért Borisz [[866]]-ban követeket küldött Rómába. A legátus 106 kérdést adott át ''Miklós''nak, amelyekben Borisz kán a helyes keresztény uralkodáshoz és élethez kér tanácsot. A pápa nagyon megörült a levélnek, és megírta fennmaradt levelét, a ''Responsa Nicolai ad consulta Bulgarorum''ot, amelyben nézeteit írja meg az ifjú uralkodónak. A levelet [[FormosusFormózusz pápa|FormosusFormózusz püspökkel]] küldte el [[867]]-ben, és a püspök azt a megbízást kapta ''Miklós''tól, hogy térítse meg Rómának a bolgárokat. Róma sem teljesítette Borisz patriarchátusra vonatkozó kérését, sőt késlekedett az első püspök kinevezésével is. Borisz [[867]]-ben erre újra Bizánchoz fordult, miután ott ekkor [[I. Baszileiosz bizánci császár|I. Baszileiosz]] lett a császár, aki újra Ignatioszt nevezte ki konstantinápolyi pátriárkává. Ignatiosz okult Phótiosz hibás döntéséből, és azonnal elküldte Borisznak az első bolgár [[metropolita|metropolitát]], Józsefet, aki alá 10 püspökséget rendelt. Így Bulgária végül az ortodox keresztséget vette fel. {{refhely|Váczy 1938|234}}