„Johann Gottfried Herder” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Szabadkőművessége |
||
8. sor:
Szülei anyagi körülményei ugyan nem voltak a legjobbak, de azért lehetővé tették gyermekeik tanulmányait. Herder a helyi iskolába járt, ahol különösen nagy benyomást gyakorolt rá S. F. Trescho diakónus, szintén [[pietizmus|pietista]] mint szülei, akinél 1760-ban írnok lett és akiknek könyvtárát Herder szabadon használhatta. Az orosz katonai sebész J. C. Schwarz-Erla javaslatára Herder 1762-ben [[Kalinyingrád|Königsbergbe]] utazott, hogy sebész legyen. Sem szülővárosát, sem szüleit nem látta többé viszont.
Herder már az első boncolás láttán elájult, ezért inkább a teológiai pályára lépett. Egy tanítói állomás és jóakaró emberbarátok lehetővé tették neki tanulmányai folytatását. Ez időben főbefolyással fejlődésére és irányára [[Johann Georg Hamann]] és [[Immanuel Kant]] voltak. Herder inkább az előbbihez vonzódott, bár ez utóbbinek kiváló tudományát s jelentőségét elismerte. Miután tanulmányait a legnagyobb szorgalommal és bámulatosan sokoldalúan befejezte, 1764-től 1769-ig [[Riga|Rigában]] gimnáziumi tanár és lelkész volt, mindkét hivatásában rendkivüli sikerrel. Itt lépett be a Zum Schwert (A kardhoz) nevű szabadkőműves páholyba.
Hogy ember- és világismeretét gyarapítsa, 1769-ben elhagyta állását s nagyobb úrta indult. [[Párizs]]ba érkezte után holstein-eutini herceg utazótársául szólította föl, amit Herder elfogadott; de [[Strassburg]]ban elvált a hercegtől, s egy félévig maradt e városban, hogy egy szemét gyermekkora óta bántó
Strassburgból [[Bückeburg]]ba ment Herder, ahol 1771-től 1776-ig szuperintendens és udvari lelkész volt. E hivatalában, valamint munkái után oly hírnévre tett szert, hogy a [[göttingen]]i egyetem 1775-ben a teológia tanárává meghívta; de Herder inkább [[Weimar]]t választotta, ahová Károly Ágost herceg Goethe közbenjárására meghívta. Itt az egyház és iskola, az irodalom és közművelődés terén nagyszabású és egész [[Németország]]ra, sőt a külföldre is kiható munkásságot fejtett ki. Weimarba költözése után Herder belépett az Illuminátus rendbe, 1800 és 1803 között részt vett Friedrich Ludwig Schrödernek a szabadkőműves rituálék megújítása érdekében végzett munkájához.
Életének estejét fokozódó idegessége és betegeskedése kietlenné és szánalmassá tette. Legjobb barátaival, Goethével és [[Friedrich Schiller|Schillerrel]] is meglazult ez időben a régi benső viszony, s végül egészen elszigetelve, a világtól elzárva élte utolsó napjait.
| |||