„Johann Gottfried Herder” változatai közötti eltérés

Herder már az első boncolás láttán elájult, ezért inkább a teológiai pályára lépett. Egy tanítói állomás és jóakaró emberbarátok lehetővé tették neki tanulmányai folytatását. Ez időben főbefolyással fejlődésére és irányára [[Johann Georg Hamann]] és [[Immanuel Kant]] voltak. Herder inkább az előbbihez vonzódott, bár ez utóbbinek kiváló tudományát s jelentőségét elismerte. Miután tanulmányait a legnagyobb szorgalommal és bámulatosan sokoldalúan befejezte, 1764-től 1769-ig [[Riga|Rigában]] gimnáziumi tanár és lelkész volt, mindkét hivatásában rendkivüli sikerrel. Itt lépett be a Zum Schwert (A kardhoz) nevű szabadkőműves páholyba.

 

 

Strassburgból [[Bückeburg]]ba ment Herder, ahol 1771-től 1776-ig szuperintendens és udvari lelkész volt. E hivatalában, valamint munkái után oly hírnévre tett szert, hogy a [[göttingen]]i egyetem 1775-ben a teológia tanárává meghívta; de Herder inkább [[Weimar]]t választotta, ahová Károly Ágost herceg Goethe közbenjárására meghívta. Itt az egyház és iskola, az irodalom és közművelődés terén nagyszabású és egész [[Németország]]ra, sőt a külföldre is kiható munkásságot fejtett ki. Weimarba költözése után Herder belépett az Illuminátus rendbe, 1800 és 1803 között részt vett Friedrich Ludwig Schrödernek a szabadkőműves rituálék megújítása érdekében végzett munkájához.