Heinrich Karl von Haymerle

Heinrich Karl von Haymerle (Bécs, 1828. december 7. – Bécs, 1881. október 10.) báró, osztrák államférfi.

Heinrich Karl von Haymerle

Életútja

A bécsi keleti akadémián folytatott tanulmányai után résztvett az egyetemi hallgatók sorában az 1848 októberi felkelésben és csakis Hübner báró közbenjárásának köszönhette, hogy Windischgrätz tábornok a felkelés leveretése után a fogságba esett Haymerle-t főbe nem lövette. 1850-ben a konstantinápolyi osztrák követséghez került mint tolmács, 1857-ben mint követségi titkárt Athénbe, 1861-ben Drezdába és egy évvel később Majna-Frankfurtba helyezték át. A dán háború után (1864) ő ment osztrák követnek Koppenhágába, ahol a megszakított diplomáciai összeköttetést tapintatosan megint helyreállította. 1866-ban része volt a prágai béke létesítésében. 1867-ben Berlinben szolgált a követségnél, 1868-ban Beust visszahívta Bécsbe és miután újból Konstantinápolyban, Athénben és végül Hágában működött, Andrássy Gyula másodízben hívta őt vissza a külügyminisztérumba. 1877-ben Rómába nevezték ki nagykövetnek. 1877-ben résztvett Andrássy oldalán a berlini kongresszuson, a bosnyák okkupáció végrehajtása, illetőleg Andrássy lemondása után pedig Haymerle lett 1879. október 8-án annak utóda a külügyminiszteri széken. Egészben véve az Andrássy által kijelölt irányban haladt és különösen a Németországgal való szövetség megszilárdítása és a keleti válság elodázása körül fejtett ki buzgóságot. Nyíltszívű és szeretetreméltó jellemével népszerűségre emelkedett, a delegációk is megkedvelték és korai halálát széltiben gyászolták.

Forrás

• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X