Kisegítő iskola

Kisegítő iskola azaz speciális iskola, eltérő tantervű általános iskola: a gyógypedagógiai iskolák egyik típusa, az alsófokú oktatási intézményrendszer része.

Története

Az első kisegítő iskolát (Hilfsschule) 1867-ben Drezdában alapították. Magyarországon a kisegítő iskoláztatás 1900-ban indult meg, de az 1920-as évek végéig a Kisegítő iskola szervezetileg még nem tartozott a gyógypedagógiai intézményekhez. Hazai szorgalmazói közül kiemelkednek: Szenes Adolf, Roboz József, Berkes János, Éltes(Ellenbach) Mátyás. Az 1921. évi XXX. tc. a fogyatékosokra is kiterjesztette a tankötelezettséget; ezt követően megkezdődött a hazai kiesgítő iskolák számának lassú növekedése. 1951-1961-ig 'gyógypedagógiai iskola' néven működtek a korábbi kiesegítő iskolák. Majd megindult a tanulócsoportok szétválasztása az értelmi fogyatékosság súlyossága szerint. Létrejött foglalkoztató iskola az imbecillis tanulók, és a kisegítő iskola a debilis tanulók számára. 1964-ben elkészült a kisegítő iskola önálló tanterve. A hazai kisegítő iskolai hálózat az 1970-es évek végére teljesen kiépült; emellett sok településen az általános iskola mellett létrejött kisegítő iskolai tagozat vagy osztály; a legtöbb megyében működik olyan kisegítő iskola, amelyhez nevelőotthon (diákotthon) is tartozik.

A hátrányos helyzetű gyermekek, közülük is különösen a cigány tanulók arányának a növekedése a kisegítő iskolában társadalmi vitákat indított el a szelekció problémáiról. A kisegítő iskola elnevezés az 1985. évi I. sz. törvény alapján megszűnt, elsősorban az érintettek megbélyegzésének elkerülése céljából. Ma minden korábbi kisegítő iskola az eltérő tantervű általános iskola (EÁI) elnevezést viseli. A kisegítő iskola funkcióit, tanulónépességének összetételét a névváltozás nem érintette. Az EÁI-ba azok a 6-16 éves, nehezen tanuló (enyhén értelmi fogyatékos, tanulásban akadályozott) gyermekek/fiatalok járnak (a tanköteles népesség 2,4-2,8%-a), akik akadályozott fejlődésük folytán a többségi általános iskolában nem tudnak eredményesen tanulni. A EÁI felvételi körzetét a közoktatási irányító szervek, az EIÁ-ba való felvételt pedig jogszabályok határozzák meg. A tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság (gyógypedagógiai szakértői bizottságok) vizsgálata alapján írásos javaslat készül akkor, ha a tanulási nehézséget mutató gyermek oktatása az ÉÁI-ban indokolt. A döntésben a szülőknek törvény által biztosított jogaik vannak.

Az EIÁ-nak 9 felmenő osztálya van: előkészítő és 1-8. osztály. A tanulócsoportok átlagos létszáma 10-14 fő. Alapdokumentuma: A kisegítő iskolák nevelési és oktatási terve (1979-1981). A Nemzeti alaptanterv bevezetése változásokat hozott az EÁI tantervében is. 1985-től különböző iskola-kísérletek folytak a kisegítő iskolák célját és működését meghatározó tanterv átfogó korszerűsítésére; egyes kisegítő iskolák együttműködnek általános iskolákkal az integrált nevelés, integrált iskoláztatás bevezetése céljából. A kisegítő iskolák 8. osztályát elvégző tanulók a speciális szakiskolában, gyógypedagógiai intézményekben tanulnak tovább. A kisegítő iskolában a oligofrénpedagógia szakon szerzett gyógypedagógiai tanári diploma (gyógypedagógusok képzése) minősül szakképzettségnek.

Források

• Mesterházi Zsuzsa: Kisegítő iskola. In: Pedagógiai Lexikon. 2. köt. Főszerk. Báthory Zoltán, Falus Iván. Budapest, Keraban Könyvkiadó. 1997. 235. p.
• Kisegítő iskola

További információk

• A kisegítő iskola nevelési és oktatási terve. I-III. (Szerk. Vinczéné Bíró E.) Budapest, 1979-81.;
• Mesterházi Zsuzsa-Páricska K. (szerk.): Enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok iskolai nevelése. Budapest, 1988.;
• Gordosné Szabó Anna: Beiskolázás és kiválasztás a kisegítő iskoláztatás történetében. in: Nevelhetőség és általános iskola. IV. (Szerk. Illyés Sándor-Bass L.) Budapest, 1990. 9-67.