„Almásy Pál (politikus)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
6. sor:
Egerben végezte a jogi tanulmányokat és [[1838]]-ban tett ügyvédi vizsgát. [[1844]]-ben [[Heves és Külső-Szolnok vármegye]] követeként részt vett a rendi országgyűlésen, majd 1844 és [[1847]] között a vármegye alispánja volt.
1848. június 13-án a gyöngyösi kerület az első népképviseleti országgyűlés tagjává választotta és így [[Gyöngyös]] képviselője lett az országgyűlésben. Áprilisban az első népképviseleti országgyűlés alelnökévé választották, 1849. július 2-ig töltötte be ezt a funkciót. [[Franz von Schlik|Schlik tábornok]] [[1848]] végi támadásakor Heves és Külső-Szolnok vármegye kormánybiztosa volt, majd az országgyűlés [[Debrecen]]be költözésekor ismét visszatért hivatalába. [[Pázmándy Dénes]], az országgyűlés elnöke nem követte az országgyűlést Debrecenbe, ezért Almásy Pál itt az országgyűlés elnökeként tevékenykedett. Ő hirdette ki a [[Habsburg–Lotaringiai-ház]] trónfosztását kimondó [[Függetlenségi nyilatkozat (Magyarország)|Függetlenségi Nyilatkozatot]] és ő volt – báró [[Perényi Zsigmond (ugocsai főispán)|Perényi Zsigmond]] felsőházi másodelnök és [[Szacsvay Imre (politikus)|Szacsvay Imre]] képviselőházi jegyző mellett – az okmány egyik aláírója is.
A szabadságharc leverése után emigrálni kényszerült, és [[Párizs]]ban telepedett le. [[1851]]-ben a pesti haditörvényszék távollétében halálra ítélte és jelképesen az ítéletet végre is hajtották. Szoros kapcsolatot tartott fenn az emigráció több tagjával, így például [[Klapka György|Klapka Györggyel]], [[Teleki László]]val, [[Puky Miklós]]sal és [[Horváth Mihály (történész)|Horváth Mihállyal]], [[Kossuth Lajos]]sal azonban nem, mert elítélte egyszemélyi vezetési stílusát.
| |||