|
==Életpályája==
Szegény zsidó szülők gyermeke volt; a kis Dux, aki születése és helyzete annyi hátrányához még apró és formátlan termetet is nyert a mostoha sorstól, már gyermekkorában kivált szorgalmával és észbeli tehetségével. A tudás olthatatlan szomjával vetette magát arra, amit akkor egy [[zsidók|zsidó]] iskolában tanulni lehetett; de még nem volt tíz éves, mikor azt már mind kitanulta és a maga erején kezdett tanulni, olvasni ami keze ügyébe esett. Atyja bátorságot vett magának, a 13 éves gyermeket egy ízben [[Deák Ferenc]]nek bemutassa, aki akkor aza [[1832]]–[[1836]].1832–36-os évipozsonyi [[országgyűlés|pozsonyi országgyűlés]]en jelen volt. Deák, aki jó indulattal fogadta a látogatást, megvizsgálta a gyermeket és különösen a [[Földrajztudomány|földrajzból]] adott feleletei annyira megtetszettek neki, hogy három ezüst húszassal – ami akkor nagy pénz volt, kivált egy szegény fiúnak – megajándékozva bocsátotta el magától. Más kalmárszellemű fiúnak ez üzleti tőke lett volna, de a kis DuxŐ könyveket és írószereket vásárolt a három húszason és folytatta tanulmányait; később is mindig szegény ember volt, aki csak a szellemi élet kincseivel kereskedett és azokból csinált forgalmat magának és a világnak.
A gimnáziumot szülővárosában és [[Győr]]ött, ezután a pozsonyi akadémiában a két bölcseleti és ugyanannyi jogi tanfolyamot elvégezte. Midőn Pozsonyban, az országgyűlés tagjai és az országgyűlési ifjúságnak e városban tartózkodása következtében, a [[magyar nyelv|magyar]] szó mind gyakoribb lett, Dux is lassanként annyit megtanult magyarul, hogy szótár segítségével képes volt rövidebb magyar cikkek fordítására. Bő alkalma jutott erre, midőn [[Neustadt Adolf]] [[1847]]-ben Pozsonyba jött és a ''[[Pressburger Zeitung]]''ot átvette. Később a verskezelésben is gyakorolta magát és magyar költeményeket is fordítgatott az említett lapba és annak melléklapjába a ''Pannóniá''ba. [[1848]]-ban, mikor az első zsidóüldözések kezdődtek és a [[magyarország]]i zsidóság a sajtóban is [[Németország|német]] és [[Ausztria|osztrák]] szellemmel és magyartalansággal vádoltatott, ő, akiben már akkor magyar szellem és hazafias érzelem élt, bátran és erélyesen kelt hitsorsosai védelmére.
Tanulmányainak folytatására [[1849]]-ben [[Bécs]]be ment, ahol az egyetemen bölcseletdoktori oklevelet nyert. De e mellett és azután kizárólag az irodalomnak élt. Az ''[[Oesterreichische Zeitung]]'' mellett [[Warrens Konrád]] alatt kapott alkalmazást. [[1852]]-ben a reakció miatt kénytelen volt Bécset elhagyni; hazament szülővárosába és ott részint mint póttanár a városi reáliskolában, részint mint író (újra a ''Pressburger Zeitung'' mellett) két évig működött; mire Bécsbe hivatott a Wandererhez, onnét pedig [[1855]]-ben a [[Pester Lloyd]]hoz. Azontúl ennél működött, még azon egynéhány évet sem egészen kivéve, mely alatt az ''[[Ungarischer Lloyd]]'' munkatársa volt és az [[1865]]. évet sem, melyet Bécsben töltött a ''General-Correspondenz'' mellett, amely kőnyomatú lap akkor egyik főközlönye volt a Deák húsvéti cikke által megindított kiegyezési[[kiegyezés]]i törekvéseknek.
Ez időben még nem volt annyira birtokában a [[magyar nyelv]]nek, hogy magyar író lehessen; de feladatul tűzte maga elé, hogy a magyar irodalom ismertetésére és terjesztésére műfordításokkal és bírálati tanulmányokkal hasson. Irodalmi működésének ez ága a legterjedelmesebb, leghasznosabb, s ezzel tette a legkiválóbb szolgálatokat irodalmunknak. Dux volt az első, aki [[Petőfi Sándor]]t [[német nyelv|német]] fordításban bevezette a külföldi irodalomba; ezen első kísérletei is hűség és értelem tekintetében becsesek és nem is voltak hatás nélkül; fordított még [[Eötvös József]]től, [[Vörösmarty Mihály]]tól, [[Arany János]]tól és újabb költőink közül is számosaktól. Nem kevesebbet használt irodalmunknak ismertető tanulmányaival, bírálati, életrajzi és egyéb cikkeivel, melyeket német lapok és szemlék, különösen pedig lexikonok számára készített.
Ezen érdemeiért [[1867]]-ben külső tagjának választotta őt a [[Kisfaludy Társaság]], melyben [[1868]]. [[február 5.]]-én ''A színészet mint közügy különös tekintettel a népszínműre'' c.című értekezéssel (mely a társaság Évlapjainak új folyama IV. kötetében jelent meg) foglalta el székét. Ezzel mint magyar író lépett föl és ''A bohózat elmélete'' című munkájával (mely ugyanott jelent meg) a kitűzött 40 arany pályadíjat nyerte el, mire a társaság [[1870]]. [[január 26.]]-án belső tagjának választotta. Mint ilyen [[1871]]. [[október 25.]]-én a ''Darwinismus és szépészet'' című munkájával (ugyanott, VII kötet) foglalt széket. Mint a német nyelvű, de alkotmányos szellemű [[Pester Lloyd]]nak állandó belső munkatársa, e lapnak irodalmi, szépművészeti és különösen akadémiai és színházi rovatának vezetője, annyit használt irodalmunknak és az ízlésnek, mint kívüle kevesen.
Dux sohasem volt egészséges; gyönge testalkatát már születésével hozta magával; gyermekkora óta nélkülözésekkel, az élet fenntartásának nehéz gondjaival küzdve, túlfeszített munkával keresve mindennapi kenyerét, teste ápolására, kényelem és pihenés keresésére sem módja, sem ideje nem volt soha. Idő előtt megöregedett; azután nagyobb bajok is járultak a munka és fáradság által megtört testének végképp megrontásához. Súlyos szervi betegségek előbb szobájába zárták, majd ágyba vetették; hiába keresett enyhébb éghajlatot. Megtörve, betegen is még mindig dolgozott; még pár nappal halála előtt néhány bölcseleti gondolatot küldött a ''Pester Lloyd''nak, mely azokat halála utáni nap közölte.
Sírjánál [[Falk Miksa]] mondott megható búcsút. A Kisfaludy Társaságban [[1882]]. [[február 22.]]-án [[Sturm Albert]] tartott fölötte emlékbeszédet. A pozsonyi [[Toldy-kör]] [[1882]]-ben szülőházát emléktáblával jelölte meg, mely ünnepélyen a Kisfaludy Társaság is képviselve volt.
==Munkái==
|
