„Wikipédia:Hettita nevek átírása” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a sablonok |
→Példák: kieg |
||
31. sor:
* A <sup>[[Dis|m]]</sup>''ša(r)-ḫu-ru-nu-wa(š)'' szótagjelek [[Szarhurunuvasz|Szar(r)hurunuva(sz)]] formában olvasandók, ugyanezen névnek ismert egy bizonytalan változata is (<sup>m</sup>ša-ḫu<sup>?</sup>-ru<sup>?</sup>-nu<sup>?</sup>-u<sup>?</sup>-wa<sup>?</sup>-a<sup>?</sup>), amelyet ugyanígy olvasunk, bár a ''šaḫurunūwā'' is helyes lenne. → '''ejtése és átírása: szarhurunuvasz, szahurunúvá'''
* A szótagjelekben lévő hangértékek nem mindig olvasandók ki, vagy az azonos hangzók találkozásánál összevonást jelölünk, így a ''šu-up-pi-lu-li-u-ma(š)'' karaktersort általában Szuppiluliumasznak olvassuk, bár lehetséges lenne a ''šūpilulum'' olvasása is. Ez esetben segítséget jelenthet az egyiptomi hieroglif írásban fennmaradt ''Szapalulu'' forma elemzése is. → '''ejtése és átírása: szuppiluliumasz, szúpilulum'''
* A nevek végén megjelenő ''š'' hangzó (=sz, általában ''-aš'' szótagjellel, de hangrendi egyeztetés miatt ''-uš'' vagy ''-iš'' is lehet) az alanyeset külön jelzése. A magyar szakirodalom a német mintát követve ezt általában elhagyja, holott a főnevek szerves része. A német irodalom a latin és görög nevek esetében is elhagyja a főnév alanyesetének ''-us'' és ''-osz'' végződését, amelyet viszont magyarul nem teszünk meg (pl. Vergil = Vergilius). Ennek mintájára a hettita főnevek végén is kiírjuk az alanyeset állandó végződését.
== Forrás ==
| |||