„Abszolútum” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
a (Bottal végzett egyértelműsítés: Hegel –> Georg Wilhelm Friedrich Hegel)
Az '''abszolútum''' [[metafizika]]i fogalom, amely a [[Georg Wilhelm Friedrich Hegel|hegeli]] filozófiában mint Abszolút Szellem, mint a legfőbb világész nyer értelmet. Az elnevezés az '''abszolút''' szóból származik (amely viszont a latin ''absolutus'' – teljes, tökéletes; az ''absolvere'' – eloldozni igéből): bevégzett, föltétlen, semmitől sem függő, korlátlan; a [[relatív]] ellentéte.
 
Az '''abszolútum''' további értelmezései: ''1.)'' A végső valóság. ''2.)'' A feltétlen létező, amely maga minden más feltételéül szolgál. ''3.)'' A végtelen, amely minden végesnek feltétele. ''4.)'' A legmagasabb rendű létező, a legfőbb lény, azaz - egyesek szerint - [[Isten]].
 
Keresztény teológiai értelmezés: Abszolút valami, amennyiben önmagában, önmaga által van, és mástól nem függ. A teljességgel abszolút az, amit önmagától létezőnek, önmagától igaznak és önmagától jónak gondolunk, és ami e tekintetben nem függ semmitől (ellentétele a relatív). A feltétlenről tapasztalatot szerezhetünk a gondolkodás segítségével a megismerésben, ahol a relatívot vagy feltételtől függőt mint ilyent ismerjük meg, valamint az erkölcsi kötelesség érzésében. A kereszténység igényt tart az abszolút vallás címére: a kereszténység nem fokozza abszolúttá a végességet, a feltételhez-kötöttséget, a relativitást, amely minden emberi dolognak, tehát minden vallásnak is sajátossága. De mivel Isten Jézus Krisztusban feltétlenül elfogadta a végest, és önmagát közölte a végessel, ezért a kereszténység azzal az igénnyel lép fel, hogy a vallások között egyedülálló, hogy minden más vallásnak a beteljesedése és hogy a történelmen belül minden tekintetben felülmúlhatatlan. Ez az abszolútság tehát nem a történeti feltételektől függő és bűnös Egyházra vonatkozik, hanem Isten kegyelmére. -- Nem-keresztény vallások, kereszténység.
Névtelen felhasználó