„Alekszandr Fjodorovics Kerenszkij” változatai közötti eltérés

Alekszandr Kerenszkij 1881. május 4-én született Szimbirszkben, az [[Orosz Birodalom]] területén. Tanulmányait a [[szentpétervár]]i egyetemen folytatta, ahol történelmet és jogot hallgatott. 1906-ban politikai ügyekre specializálódott védőügyvédként helyezkedett el és tevékenységének köszönhetően hamarosan ismertséget szerzett. 1912-ben a negyedik [[Állami Duma|Duma]] tagjává választották. Bár szocialistának tartotta magát és kapcsolatot tartott a Szocialista Forradalmi Párttal, meglehetősen mérsékelt irányvonalat követett. Nézetei a mérsékelt [[szocializmus]] és a baloldali [[liberalizmus]] elemeit tartalmazták. AzA [[1917-es oroszországifebruári forradalmakorosz forradalom|februári forradalom]] idején rendkívül aktív volt. Sokrétű tevékenysége során beszédeket mondott, katonákat lelkesített, találkozókon vett részt, parancsokat adott, a régi cári redszer tagjait drámai módon letartóztatta, másokat pedig ugyanilyen drámai módon megmentett a népítéletektől. Tehetségének és energikusságának köszönhetően elérte, hogy az 1917-es forradalom és az új kormány egyik legnépszerűbb alakja lett. 1917. március 27-én a [[Szentpétervár|petrográdi]] tanács megalakításakor annak alelnökévé választották.<ref name="Életrajza 1">{{cite web|url=http://www.answers.com/topic/alexander-kerensky|title=Gale Encyclopedia of Russian History: Alexander Fyodorovich Kerensky|language=angol|accessdate=2012-11-02}}</ref>

Ő volt az egyetlen szocialista, aki a március 2-án megalakult átmeneti kormány tagja lett és egyre nagyobb befolyást szerzett. Márciustól májusig igazságügyi miniszterként, májustól szeptemberig pedig hadügyminiszterként tevékenykedett. Emellett júliustól novemberig ellátta a miniszterelnöki tisztséget és szeptemberben ő lett a fegyveres erők főparancsnoka is. Összességében kijelenthető, hogy az átmeneti kormány kulcsfigurája volt. 1917 májusában és júniusában figyelmét a róla elnevezett [[Kerenszkij-offenzíva|katonai offenzívára]] összpontosította és a frontot járva próbálta a katonákat lelkesíteni. Az offenzíva népszerűtlensége és az azt követő vereség ellenére Kerenszkij hírneve nem szenvedett csorbát és a második koalíciós kormány miniszterelnökévé választották. Dominanciája az egyes meghatározó politikusok kiválásával egyre nőtt. A szinte teljes hatalom elérése ellenére azonban képtelen volt megfeleni a nép által támasztott elvárásoknak. Ez végül a kormánya és saját népszerűségének csökkenéséhez vezetett. A szeptemberben bekövetkező [[Lavr Kornyilov|Kornyilov–ügy]], amelyet sokan ellenforradalmi kísérletnek tekintettek, népszerűségének teljes elvesztéséhez vezetett. Ennek ellenére hivatalban maradt. Amikor a szovjetek második kongresszusának előestéjén a [[leninizmus|bolsevikok]] ellen fordult az immár népszerűtlen kormányfő hozzájárult az [[1917-es októberi orosz forradalom]] kitöréséhez.<ref name="Életrajza 1" />