„Petevezeték” változatai közötti eltérés

Hossza mintegy 10-13 cm. A kismedencében a [[Méh (anatómia)|széles méhszalag]] felső szélén megközelítőleg harántul fut. Oldalsó nyílása ''(ostium abdominale tubae uterinae)'' lényegében a hashártyüregbe ''(cavum peritonei)'' nyílik. Itt tölcsérszerűen kitágul ''(infundibulum tubae uterinae)'' és ráborul a petefészek felső pólusára. A tölcsér széle rojtos, egy rojt közbetlenül is tapad a petefészekhez. A tölcsértől a méh ürege felé haladva a petevezeték fokozatosan vékonyodik. Ennek megfelelően ampulláris ''(ampulla tubae uterinae)'', isztmikus ''(isthmus tubae uteinae)'' szakaszokat különböztetünk meg rajta. Utolsó szakasza már a méh falán halad keresztül ''(pars uterina)'', és a [[Méh (anatómia)|méh háromszögletű üregébe]] az üreg felső sarkainál szájadzik be ''(ostium uterinum tubae)'' A méhkürt nyálkahártyáján a nyákréteg a méhüreg irányába folyamatos áramlásban van. Ez, valamint a petevezeték falában lévő simaizomrétegek hullámszerűen tovahaladó ''(perisztaltikus)'' összehúzódásai biztosítják a kiszabadult petesejt vándorlását a méh ürege felé. Az áramlás irányítja hím ivarsejtek mozgását, amelyek aktív ostoros mozgással, az áramlással szemben haladva jutnak fel a petevezetéken. A nyákréteg áramlásának védő funkciója is van, megakadályozza a kórokozók felhatolását. A női [[Hashártya|hashártyaüreg]] ugyanis anatómiailag a hüvelyen, a méh nyakcsatornáján és a méhkürtön keresztül tulajdonképpen nyitott a külvilág felé, a nyakcsatornában lévő nyákcsap és nyákréteg áramlása zárja le funkcionálisan. Ezen a gátrendszeren a spermiumok – sajátos tulajdonságaiknak köszönhetően - át tudnak hatolni. (Esetenként sajnos bizonyos kórokozók is, mint pl. a [[kankó]] ''(tripper; gonorrhoea)'' kórokozói, aminek hashártyagyulladás a következménye.)

Belső felszínét redőzött nyálkahátya borítja. A redőzöttség annál erősebb, minél nagyobb az adott szakasz átmérője. A [[Szövet (biológia)|hámfelszín egyrétegű hengerhám]], aminek sejtjei között csillós, csillótlan és nyáktermelő [[Külső elválasztású mirigyek|kehelysejtek]] találhatók. Hámszövet reagál a [[Menstruációs ciklus|menstruációs ciklusciklussorán]]során bekövetkező [[Hormon|hormonszint]] változásokra. Az [[ösztrogén]] hatás fázisa alatt magasabb, a [[progeszteron]] hatás fázisában alacsonnyabbá válik, csak a nyáktermelő kehelysejtek emelkednek jobban ki ("szögsejtek"). A hámfelszín alatti viszonylag vékony laza rostos kötőszövet képezi a redők alapvázát, és közvetlenül kapcsolódik a belső izomréteghez. Az izomréteg simaizomból áll, amelynek belső körkörös és külső hosszanti rétege között nincs éles határ. A simaizom biztosítja a petevezetéknek a méh irányába futó tovahaladó összehúzódásait.

Hashártyával borított (intraperitoneális) szerv. A méh két oldalán található, felfelé háztetőszerűen összetérő hashártya-kettőzetek, a széles méhszalagok (ligamentum latum) felső szélében („tetőgerincén”) húzódnak. A hashártya-kettőzet legfelső, petevezetéket rögzítő része a mezoszalpinx.

A [[Méh (anatómia) |méh]] fő artériájának egy mellékága, amely a mezoszalpinxban anasztomózist képez a petefészek fő artériájával. Gyűjtőerei a verőerek mentén futnak.

[[es:Trompa de Falopiouterina]]