„Diósgyőri Acélművek” változatai közötti eltérés

A kohászat hosszú múltra tekint vissza a térségben: kezdete [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] [[1770]]. [[július 28.|július 28-án]] kelt rendeletétől datálható, melyben megalapította a „Hámor Vas-mű” vasverő hámort és [[Fazola Henrik]]et, a kor kiemelkedő szakemberét nevezte ki vezetőjévé. Fazola épített egy kohót Ómassán, ami [[1828]]-ig működött. Ezután fia, [[Fazola Frigyes]] építette fel az [[újmassai [[Őskohóőskohó]]t, ez [[1866]]-ban szüntette be termelését. Az Őskohó ma ipari műemlék. Innen költözött át a gyár helyszűke miatt Diósgyőrbe [[1870Diósgyőr-Vasgyár]]ba 1870-ben. A gyár egyre korszerűbbé vált, [[1879]]-ben bevezették a Siemens–Martin-, [[1882]]-ben a Bessemer-acélgyártást[[acélgyártás]]t.

A [[második világháború]]t követően az állam nehézipari központtá kezdte fejleszteni [[Miskolc]]ot, amelynek akkor már Diósgyőr a része volt. Az ekkor ''Lenin Kohászati Művek'' (LKM) kohászati kombinát a megye legnagyobb munkaadója volt, és egyre jobban korszerűsítették: [[1975]]-ben nemesacél-hengermű épült, majd a kombinált acélműben oxigénbefúvásos LD-konverter (ami folyékony nyersvasból állít elő acélt), UHP elektromos ívkemence és ASEA üstmetallurgiai berendezés, [[1982]]-ben folyamatos acélöntő berendezés, [[1985]]-ben tekercshúzó és foszfátozó üzem.

[[1989]]-ben jött létre az LKM helyett a Diósgyőri Metallurgiai és Alakítástechnológiai Gyárak Részvénytársasága, a DIMAG Rt. A gyár egyes részlegei előbb leányvállalattá, majd önálló gazdasági társaságokká alakultak.