„Kasztrált (énekes)” változatai közötti eltérés

A kasztrálás divatja az [[Arabok|arab]] világból származott és egészen 18. század végéig gyakorlat maradt [[Európa|Európában]], különösen azért, mert a nők egyházi kórusokban nem énekelhettek. Mindenekelőtt azonban operák virtuóz áriáit énekelték. Európában az első kasztráltak a 16. században jelentek meg, ez azonban vitattott, mert korábban ''soprano maschio'' névvel illették őket, ami jelenthetett [[falzett]] énekest is. Az első konkrétan ''castratónak'' nevezett énekes a spanyol származású [[Hernando Bustamante]] volt, aki [[1558]]-ban a [[sixtusi kápolna]] kórusában énekelt. Annak ellenére, hogy a későbbi francia közönség ellenszenvet mutatott a kasztráltak iránt, az országban mégis több énekes élt, hatalmas sikereket aratva. [[V. SixtusSzixtusz pápa]] átszervezte a [[Szent Péter-bazilika]] kórusát helyet adva számos kasztráltnak, melyek hamarosan átvették a vezetőénekesi pozíciókat a fiatal fiúktól és falzettistáktól.

A 18. század végén, a közízlés változása valamint a szociális irányváltás a kasztráltak végét jelentette. Az utolsó híres énekes [[Giovanni Battista Velluti]] volt. Számára írta [[Giacomo Meyerbeer|Meyerbeer]] [[1824]]-ben a ''Mózes Egyiptomban'' című operájának főszerepét. Az egyesült [[Olaszország]] kialakulása után (1860) törvényen kívül helyezték a kasztrálást, a korábban bevezett francia törvények mintájára. [[1878]]-ban [[XIII. Leó pápa]] megtiltotta új kasztráltak alkalmazását egyházi kórusokban, így számuk jelentősen lecsökkent. [[1903]]-ban [[X. Piusz pápa]] pedig véglegesen betiltotta a kasztráltak foglalkoztatását. Az utolsó, aki a sixtusi kápolna kórusában énekelt, [[Alessandro Moreschi]] volt.