„Birkeland-áramok” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Jellemzői: nagykötő |
→Jellemzői: link |
||
10. sor:
A Föld magnetoszférájában az áramokat a [[napszél]] és a bolygóközi mágneses tér kelti. A felfelé haladó elektromos áram (amiben az [[elektron]]ok lefelé haladnak) gyorsítja a mágneses térben lévő elektronokat, amik, amikor elérik a felsőlégkört, a [[sarki fény]] jelenségét produkálják. Nagy földrajzi szélességeken (ahol a sarki fény létrejön) a Birkeland-áramok a sarki fény elektronjain keresztül záródnak. A Birkeland-áramok két párban jönnek létre. Az egyik pár a nappali térfelet „esti irányban” köti össze az éjszakai térféllel. A másik pár a nappali térfelet az éjszakai térféllel „hajnali irányban” köti össze. A nagy földrajzi szélességeken lévő áramlást „régió 1”-nek, míg az alacsony szélességeken lévőt „régió 2”-nek nevezik. Az áram a föld felé folyik az ionoszféra reggeli oldalán, és felfelé az ionoszféra esti oldalán.
A Birkeland-áramok gyakran mutatnak sodrott kötélhez hasonló mágneses struktúrát. Az [[áramerősség]]ük nyugodt időszakban legalább 100 000 amper, ami [[geomágneses vihar]] esetén elérheti az 1 millió ampert is. Ezzel fel tudják melegíteni a felső atmoszférát, ami az [[alacsony Föld körüli pálya|alacsony pályán keringő]] [[műhold]]ak számára erősebb légköri fékeződést okoz.
Birkeland-áramokat laboratóriumban is létre lehet hozni (rövid időre) tera[[Watt (mértékegység)|watt]]os [[impulzusgenerátor]]ral. Megfigyelhető, hogy az elektronok [[Örvény (fizika)|örvény]]szerűen áramlanak, amit [[diocotron instabilitás]]nak neveznek (ez hasonló jelenség, mint a folyadékoknál a [[Kelvin–Helmholtz instabilitás]]). Az ilyen áramlást a sarki fényben körkörösnek lehet látni.<ref>http://www.phys.ucalgary.ca/trondsen/pai/Curls.html</ref>
| |||