„Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2012-45-1” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
tömör.
Nincs szerkesztési összefoglaló
3. sor:
A '''magyar szürke szarvasmarha''' vagy '''magyar szürkemarha''' a [[Magyarország]]on őshonos, törvényileg védett háziállatok egyike. Valódi [[hungarikum]], amely szépségével, szilajságával, őserőt sejtető impozáns megjelenésével az [[Alföld]] világszerte ismert jellegzetességeihez tartozik. A fajta létszáma a [[1960-as évek|hatvanas években]] érte el mélypontját, azóta emelkedik. Húsa finom rostú, igen ízletes és garantáltan [[BSE]]-, azaz kergemarhakór-mentes, de az állatot ma elsősorban [[turisztikai látnivaló|turistalátványosságnak]] tartják. A ''primigenius'' (őstulok) típusú [[szarvasmarha|szarvasmarhák]] podóliai fajtakörébe tartozik, annak leghíresebb, közepes testméretű képviselője. A [[13. század|13]]–[[18. század]] között [[Közép-Európa]] legkiválóbb hústermelője volt, állománya átvészelt súlyos történelmi időket, és évszázadokon át jelentős szerepet játszott a magyar [[gazdasági rendszer|gazdaság]]ban. A magyar kormány 2008 őszén kezdeményezte az Európai Bizottságnál, hogy a „magyar szürkemarha húst” oltalmazott földrajzi jelzésként (OFJ) vegyék nyilvántartásba; ezt a Bizottság 2011. december 9-i 1300/2011/EU végrehajtási rendeletével meg is tette.
 
A kutatók régóta vitatkoznak a szürke marha eredetéről; általánosan elfogadott magyarázat máig sincs. A [[19. század]]i tudósok szerint – közéjük tartozik [[Kubinyi Ferenc (paleontológus)|Kubinyi Ferenc]] is, aki az első történeti állattani munkát adta ki [[1856]]-ban – a magyar szürke marha honfoglaló őseinkkel érkezett a [[Kárpát-medence|Kárpát-medencébe]]. [[Feszty Árpád]] szürke marhákkal vont ökörfogatot ábrázolt [[Feszty-körkép|körképén]]. Az ellenvélemények már korán megjelentek, hiszen az elmélet feltételezi a háziállatok évszázadokosévszázados változatlanságát, figyelmen kívül hagyja az élőlények változékonyságát, az életfeltételek módosító hatását. Ennek ellenére az elmélet sokáig tartotta magát, hiszen [[Hankó Béla]] még [[1957]]-ben is ezt tartotta elfogadhatónak. [[Matolcsi János]] mutatta ki, hogy azok a csontleletek, amelyekreamikre Hankó megállapításait alapottaalapozta, 13. és [[14. század]]i [[török népek|török]]–[[tatár]] [[halomsír]]okból származnak, és számottevően különbségekkülönböznek a magyar szürke marha koponyájától. [[Bökönyi Sándor]] mutatott rá arra, hogy a legkorábbi, a hosszú szarvú magyar szürke marha létezésére utaló leletek 14-[[15. század]]iak. A kora [[Árpád-kor]]i szarvasmarhaleletek arról árulkodnak, hogy őseink állatainak [[marmagasság]]a átlagban mindössze 112 cm volt, és inkább a [[Képes krónika]] ''A magyarok bejövetele Pannóniába'' című miniatúráján látható kis testű, rövid szarvú egyedekre hasonlíthattak.