„Könyvkiadás” változatai közötti eltérés

Már a római birodalomban találkozni lehet azzal i. e. I. századtól, hogy a könyvkereskedők nemcsak eladták, hanem előzőleg le is másoltatták az eladni kívánt [[kézirat]]okat. De léteztek olyan kiadók is Rómában, amelyek nem végeztek könyvkereskedelmi tevékenységet, pontosabban bizonyos témákra, egyénekre szakosodtak. A Sosius testvérek elsősorban szépirodalommal foglalkoztak (ezen belül [[Quintus Horatius Flaccus|Horatius]] műveinek kiadására helyezték a legnagyobb hangsúlyt), Valerianus Pollius politikai és jogi könyveket adott ki, Atticus pedig [[Marcus Tullius Cicero|Cicero]] műveit. Volt olyan szerző, [[Martialis]], akinek több kiadó is kiadta a műveit: Quintus Pollius Valerianus az ifjúkori verseit, Secundus -– aki egy felszabadított rabszolgából lett egyszerre könyvkiadó és könyvkereskedő és a kis pergamenpéldányokra specializálta magát -– az első könyveit, Atrectus -– aki díszes, drága tekercseket árult -– mint vetélytárs, díszesen elkészített kötetet adott ki tőle. Később epigrammái díszkötéses árusítására egy Tryphon nevű egyén szerez jogot, akit a kiadójának is nevezett egyben Martialis.

A 11–14. században több európai városban [[egyetem]]ek jöttek létre (az első [[középkor]]i európai egyetem a [[Bolognai Egyetem|bolognai egyetem]] volt 1088–ban). Az egyetemek létrehozása szükségessé tette egyetemi jegyzetek elkészítését és közreadását. Az egyetemi jegyzeteket -– vagyis a péciákat -– stacionárius irányításával diákok másolták soronkénti díjazásért.

1812-ben1812–ben [[Friedrich Koenig]] feltalálta a tégelyes gyorssajtót, ezáltal a művek gyorsabban állítódtak elő nagyobb példányszámot téve lehetővé. A könyvkiadók épp ezért saját nyomdákat is alkalmazni kezdtek. A sikeresebb írókat, költőket most már szerződésekkel próbálták magukhoz kötni.