„Charles Conrad” változatai közötti eltérés

A 60-as években beválogatott űrhajósokat egytől egyig a leendő holdrepülések személyzetének szánták, amelyekhez a [[Gemini-program]]on át vezetett az út. A NASA-nak – és persze senki másnak a világon – nem volt tapasztalata arról, hogy emberekkel egyáltalán megvalósítható-e a holdraszállás, így hívták életre a holdműveletek kipróbálására szánt Gemini-programot. A megfogyatkozott számú Mercury veterán mellé az új kilencek tehetségesebb újoncait osztották, Conrad már a harmadik repülésen helyet kapott. A NASA akkori rendszerében ez egyfajta erősorrendet is jelentett, Conrad tehát rögtön a karrierje kezdetén tehetségesnek találtatott.

 

 

Második repülésére alig kellett várnia Conradnak és mindjárt parancsnokként térhetett vissza az űrbe a [[ Gemini–11]]-en. A repülésen a másodpilótája a legjobb barátja, [[Richard F. Gordon|Dick Gordon]] volt. A Gemini-XI célja a holdi felszállás és az utána következő dokkolás precíz bemutatása volt (természetesen még csak itt a Föld körüli pályán), ennek lényege a felszállás utáni első körön belüli összekapcsolódás képességének igazolása volt. Conrad irányításával az űrhajó a repülés 85. percében – még az előírt első körön belül – összekapcsolódott az [[Agena]] célrakétával. Az utána következő feladatok között itt is voltak sikerek (pl. a Conrad irányítása alatt végzett mesterséges gravitációs kísérleteket a Geminihez egy pányvával hozzákötött Agena segítségével) és kudarcok (Gordon űrsétája). A repülést követően pedig már várta a gyakorlott Gemini veteránokat az Apollo-program, így Conrad is továbblépett, és nem is akármilyen feladat várta.