„Szümmakhosz pápa” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
a (r2.7.3) (Bot: következő hozzáadása: mzn:سیماکوس)
a
 
==Élete==
[[Kereszténység|Keresztény]] családban született [[Szardínia (Olaszország)|Szardínia]] szigetén. Apját ''Fortunatus''nak hívták. Hamarosan [[Róma|Rómába]] került, és [[II. Anasztáz pápa]] archidiakónusa lett. [[498]] őszén a [[róma]]i zsinat új [[pápa (egyházfő)|egyházfőt]] választott. Ekkor került ''SymmachusSzümmakhosz'' az egyház élére, ám nem egyedül. Ugyanis a nyugati primátust hevesen ellenző [[Bizánc]] és [[Konstantinápoly]] egy másik [[pápa (egyházfő)|pápát]] nevezett ki, [[Laurentius]] ''Saint Praxedes'' archipresbiterének személyében. A két ellenlábas [[Róma]] osztrogót urától, [[Nagy Theodorik]] [[király]]tól várta a végleges megoldást. A király ''SymmachusSzümmakhosz''nak kedvezett, de [[Laurentius]]tól sem vonta meg véglegesen bizalmát. Ezzel megkezdődött a négy évig tartó úgy nevezett ''laurentiánus skizma.'' [[499]]. [[március 1.|március 1-jén]] ''SymmachusSzümmakhosz'' megpróbálta megerősíteni labilis hivatalát, és zsinatot hívott össze [[Róma|Rómában]]. Ezen [[Laurentius]]t a [[campania]]i ''Nocera'' egyházmegye élére helyezte. Itt fogadtatta el azt a dogmát is, amely szerint azt a klerikust, aki a hivatalban lévő [[pápa (egyházfő)|pápa]] ellen egy másik jelöltet állít, ki kell tagadni az egyházból. <br />
Ez a zsinat felpezsdítette a keleti egyházakat, és a [[bizánc]]i császárt is, és [[Laurentius]] mellé állva többször is megvádolták ''SymmachusSzümmakhosz''t. Így ''Festus'' szenátor, a [[bizánc]]i párt egyik befolyásos tagja fajtalankodással vádolta meg a [[pápa (egyházfő)|pápát]], annak ellenére, hogy ''SymmachusSzümmakhosz''nak akkor tartós kapcsolata volt egy ''Condritia'' nevű nővel. A [[pápa (egyházfő)|pápa]] nem jelent meg a tárgyaláson, és azt mondta, hogy a világi hatalomnak nincs joga őt számon kérni tetteiért. [[Nagy Theodorik]] ezt elismerte, és a [[róma]]i klérus is ''SymmachusSzümmakhosz'' mellé állt, mondván hogy a [[pápa (egyházfő)|pápát]] egyedül [[Isten]] ítélheti meg. (Az viszont érdekes, hogy a klérus egy szóval sem védte meg a fajtalankodás vádja ellen.) [[I. Anastasius bizánci császár|I. Anastasius]] császár hamarosan új vádat fogalmazott meg ''SymmachusSzümmakhosz'' ellen. Eszerint a [[pápa (egyházfő)|pápa]] a [[manicheizmus]] [[eretnek]] tanait követi. Válaszul az [[pápa (egyházfő)|egyházfő]] [[512]]-ben kiűzte az összes [[manicheizmus|manicheistát]] [[Róma|Rómából]].
 
Végül [[Nagy Theodorik]] [[király]]nak elege lett a civakodásból, és [[502]]-ben zsinatot hívott össze, amelyen megvonta minden addigi támogatását [[Laurentius]]tól, és száműzte őt az örök városból. Ezen felül megerősítette, hogy a [[pápa (egyházfő)|pápa]] ügyében világi hatalom nem dönthet. Ezzel véget ért a ''laurentiánus skizma'' és az ellenpápaság. <br />A megszilárdult [[pápa (egyházfő)|pápai]] hatalom újult erővel vette fel a harcot a keleti egyházakkal, és a [[monofiziták|monofizita]] elveket elvetve továbbra is fenntartotta az egyházszakadást. Pontifikátusának viharos kezdete után minden erejével megpróbálta fenntartani egyházát. Segítette a szegényeket és elesetteket, menhelyeket és templomokat építtetett. Nagy összegekkel támogatta az [[afrika]]i [[püspök]]öket, akik az [[arianizmus|ariánus]] [[vandálok]] uralma alá kerültek. Sok pénzzel támogatta Észak-Itália lakóit is a barbár népek támadása után. <br />Végül [[514]]. [[július 19.|július 19-én]] halt meg. Halála után szentté avatták, ünnepnapját [[július 19.|július 19-én]] tartják.