„Philippe Berthelot” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
 
==Élete==
Philippe Berthelot 1866. október 9-án született Sèvres-ben, [[Marcellin Berthelot]] híres francia kémikus gyermekeként. Gyermekkora és neveltetése során számos kiemelkedő irodalmi és tudományos személyiséggel ismerkedett meg. 1889-ben diplomáciai pályára lépett. 1902-től 1904-ig [[Kína|Kínában]] látott el szolgálatot, majd a francia külügyminisztérium alkalmazásába lépett. Az [[első világháború]] kitörésekor, a balkáni tárgyalások során a szövetségesek közötti összekötő szerepét töltötte be. A háború befejezése után részt vett a [[Versailles-i békeszerződés|versailles-i békekonferencián]], majd 1919-ben kinevezték a politikai és gazdasági ügyek igazgatójának, valamint állami tanácsadónak, amely a minisztériumon belül az egyik legmagasabb beosztás volt.<ref name="Életrajza">{{cite web|url=http://www.britannica.com/EBchecked/topic/62791/Philippe-Berthelot|title=Encyclopedia Britannica: Philippe Berthelot|language=angol|accessdate=2012-11-10}}</ref>
 
A háború befejezése után részt vett a [[Versailles-i békeszerződés|versailles-i békekonferencián]], majd 1919-ben kinevezték a politikai és gazdasági ügyek igazgatójának, valamint állami tanácsadónak, amely a minisztériumon belül az egyik legmagasabb beosztás volt. 1920 szeptemberében kimondottan rá gondolva hozták létre a főtitkári pozíciót. 1921-ben az [[Industrial Bank of China]]-botrány következtében, amelyben befolyással való visszaéléssel gyanúsították - testvére volt a bank igazgatója - lemondott. 1925-ben újra kinevezték főtitkárnak és elkísérte [[Aristide Briand|Briand]]-t [[Locarno|Locarnóba]], valamint [[London]]ba, ahol szerepea francia-orosz kapcsolatok újrafelvétele érdekében folytatott volttárgyalásokat. Ezt követően 1932-ig a minisztérium belső szervezete gyakorlatilag az ő irányítása alá került.<ref name="Életrajza" />
 
Reappointed secretary general in 1925, he accompanied Briand to Locarno and to London and conducted negotiations for resuming Franco-Russian relations. From then until 1932 he virtually controlled the internal organization of the ministry, following a policy that he described as one of “close union with England and of rapprochement with Germany.” Ill health forced his resignation in 1932, and he died of a heart attack two years later.
 
Reappointed secretary general in 1925, he accompanied Briand to Locarno and to London and conducted negotiations for resuming Franco-Russian relations. From then until 1932 he virtually controlled the internal organization of the ministry, following a policy that he described as one of “close union with England and of rapprochement with Germany.” Ill health forced his resignation in 1932, and he died of a heart attack two years later.
 
== Jegyzetek ==