„Dzseras” változatai közötti eltérés

'''Dzseras''', az ókori Gerasza városa a mai [[Jordánia]] területén helyezkedik el a fővárostól, [[Amman]]tól harmincöt kilométerre északi irányban ötszáz méteres tengerszint feletti magasságban. A várost sémitaszemita népek alapították az[[i. e. 4. század]]ban egy olyan területen, amely már a [[neolitikum]] idején is lakott volt. Az itt átvezető karavánutaknak és a kereskedelemnek köszönhetően fontos központtá vált. Virágkorát a római uralom alatt élte, a [[Dekapolisz]] szövetségének egyik legfontosabb városa volt. Legnagyobb kiterjedését az i. sz. [[3. század]]ban érte el, majd utána a kereskedelmi útvonalak áthelyeződése miatt folyamatosan hanyatlott. A [[13. század]]ra teljesen elnéptelenedett, csak a [[19. század]] folyamán indult újra fejlődésnek. A többévszázadostöbb évszázados elhagyatottságnak köszönhetően a római és bizánci korból származó épületek kivételesen jó állapotban maradtak fenn. Legfontosabb fennmaradt épületei [[Publius Aelius Hadrianus római császár|Hadrianus]] diadalíve, [[Zeusz]] temploma, az Északi színház, az Ovális fórum, [[Artemisz]] temploma, az Északi kapu, a [[Cardo maximus]], a Déli kapu, a [[Nymphaneum]] és a Déli színház. A [[20. század]] második évtizedében elkezdődött a romváros tervszerű feltárása, amely napjainkban is tart. Dzseras jelenleg kiemelt turisztikai látványosság, Jordánia második leglátogatottabb romvárosa [[Petra (romváros)|Petra]] után. Dzserasban rendezik meg minden évben a folyamatosan egyre nagyobb nézőközönséget vonzó és egyre szélesebb körben ismert Dzseras Fesztivált.

[[Fájl:Jerash 1906.jpg|thumb|250px|A Cardo maximusMaximus egy 1906-ban készült felvételen]]

A mai Dzserast, az ókori Gerasza városát az i. e. 4 században alapították egy olyan területen, amely már az [[újkőkor]]ban, majd később a [[bronzkor]]ban is lakott volt. A régészeti feltárások során az [[i. e. 2500]] és az [[i. e. 700]] közötti időszakból tártak fel leleteket.<ref name="Opcit|n=Jerash|o=3">{{Opcit|n=Jerash|o=3}}</ref> Később [[III. Alexandrosz makedón király|Nagy Sándor]] korában, [[i. e. 332]]-ben háborús veteránok telepedtek le a területen<ref name="Opcit|n=Jerash|o=3"/> amely földrajzi helyzetének köszönhetően és komoly stratégiai fontossága<ref name="Opcit|n=Jerash|o=3"/> miatt a környék legnagyobb<ref name="Opcit|n=Jordánia|o=69">{{Opcit|n=Jordánia|o=69}}</ref> településévé vált. Az [[i. e. 2. század]]ban, a [[Szeleukidák]] korában [[IV. Antiokhosz]] úgy döntött, hogy egy tipikus görög metropolisszá fejleszti a várost. Ekkor a település, amelyet egy patak kétfelé osztott „Antiokhia el-Khriszoroasz” az „Arany-folyó melletti Antiokhia” néven vált ismertté.<ref name="Opcit|n=Jordánia|o=69"/> Geraszát [[i. e. 84]]-ben [[Alexandrosz Janneosz]] hódította meg. A római [[Pompeius]] [[i. e. 63]]-ban korlátozottan visszaadta a város függetlenségét, amely a Dekapolisz (Tíz város) szövetség tagjaként virágkorát élte. Napjainkban is látható épületeinek nagy része ebből a korból származik, templomok, színházak épültek és létrejött a híres ovális tér, amely a kutatók szerint a város fóruma lehetett. Az építkezéseket a szíriai és a [[nabateus]] városokkal folytatott kereskedelem hasznából finanszírozták. A várost a történetíró [[Iosephus Flavius]] is megemlíti, leírása szerint az ókori Philadelphia (a mai Amman) városának kincseit Geraszában őrizték a Zeusz-templomban.<ref name="Opcit|n=Jerash|o=3"/> Gerasza nabateus befolyás alatt állt i. sz. [[106]]-ig, amikor [[Traianus]] császár Arabia [[provincia]] létrehozásával a [[Római Birodalom]]hoz csatolta a területet. Hadrianus császár i. sz. [[130]] körül meglátogatta a várost, és ez az esemény újabb monumentális épületek létrejöttét eredményezte. A város virágkora az i. sz. [[3. század]]ig tartott, amikor [[217]]-ben [[Caracalla]] császár [[Palmüra|Palmürával]] együtt kolónia rangra emelte. Lakosai magas életszínvonalon éltek és azonos jogokat élveztek mint a római polgárok. Gerasza legnagyobb kiterjedése idején lakosainak száma 20 000 körül lehetett, akik közül legtöbben [[Ógörög nyelv|görögül]] beszéltek, de hivatalos ügyeik intézéreintézésére a [[latin nyelv]]et használták.<ref>{{Opcit|n= Jordan, History, arts and ruins |o=29}}</ref> Gerasza hanyatlásának fő oka a kereskedelmi utvonalak áthelyeződése és a Római Birodalommal szembeszegülő Palmüra bukása volt.<ref name="Opcit|n=Jordánia|o=69"/>.A 4. században politikai, gazdasági és vallási krízis gyorsította a hanyatlást. A problémák egy része megoldódott amikor [[I. Constantinus római császár|Constantinus]] császár [[324]]-ben a birodalom hivatalos vallásává nyilvánította a [[kereszténység]]et.<ref name="Opcit|n=Jerash|o=4">{{Opcit|n=Jerash|o=4}}</ref> A Szeleukiában [[359]]-ben tartott [[zsinat]]on Exersius, a 451-ben tartott [[Khalkédóni zsinat]]on Plancus püspök képviselte a várost.<ref name="Opcit|n=Jerash|o=4"/> A [[Bizánci birodalom|bizánci]] uralom alatt az [[5. század|5.]] és a [[6. század]]ban számos római kori [[templom]]ot lebontottak vagy átalakítottak, amelyek helyére keresztény templomokat emeltek. Az ásatások során eddig 14 bizánci korból származó templomot tártak fel, melyek közül a legszebbek [[I. Justinianus bizánci császár|Justinianus]] ([[527]]-[[565]]) korából származnak. Ezeket az épületeket márvánnyal és mozaikokkal díszítették. Később a [[Perzsák|perzsa]] [[Szászánidák]] ([[614]]-ben) majd az [[arabok]] ([[638]]-ban) foglalták el a várost. A harcok során Gerasza épületei súlyosan megrongálódtak, a pusztítást ezenkívül sorozatos [[földrengés]]ek is fokozták. Lakott területe az eredeti méretéhez képest a negyedére zsugorodott. A római és bizánci korból származó romok közé kisméretű épületeket emeltek, köztük egy [[mecset]]et is. A fórum nyugati oldalán az ásatások során a 8. századból származó, mozaikpadlókkal díszített épületetmaradványokatépületmaradványokat tártak fel. A [[12. század]]ban [[Türoszi Vilmos]] történetíró leírása szerint majdnem lakatlan volt leszámítva, hogy [[Damaszkusz]] kormányzója az Artemisz-templomot erőddé alakíttatta, hogy így védekezzen a keresztes lovagok támadása ellen, akik azonban [[II. Balduin jeruzsálemi király|II. Balduin]] jeruzsálemi király uralkodása alatt ([[1118]]-[[1131]]) meghódították a területet.<ref name="Opcit|n=Jerash|o=4"/> Később Gerasza teljesen elnéptelenedett, és csak [[1886]]-ban, az [[oszmán]] korban telepedtek le [[cserkeszek]] az elhagyott városba. A romváros régészeti feltárása [[1925]]-ben kezdődött meg angol, amerikai, francia és olasz intézetek közreműködésével<ref name="Opcit|n=Jerash|o=3"/>, és jelenleg is tart.<ref name="Opcit|n=Jordánia|o=69"/> Napjainkra Dzseras jelentős turisztikai célponttá vált, jelenleg Jordánia második leglátogatottabb romvárosa Petra után.

Gerasza 210 hektár területet foglalt el, 3,5 kilométer hosszú 2-3 méter széles 4-5 méter magas fal vette körül, amelyet 120 őrtoronnyal erősítettek meg. A városfal legnagyobb része elpusztult különösen a keleti oldalon, ahol modern épületeket emeltek. [[1923]]-ban a romváros területét állami tulajdonná nyilvánították, így sikerült megmenteni a város nyugati részét, (a romterület felét) míg a keleti rész teljesen megsemmisült. Szerkezete a tipikus, jólszervezettjól szervezett római modellt követi, a városba négy kapun keresztül lehetett bejutni. Ebből kettő monumentális kapu a az északi és déli oldalon, a nyugati oldalra két kisebb, jelentéktelenebb kaput építettek.<ref name="Opcit|n=Jerash|o=3"/> Geraszát egy patak két részre osztotta, keleti és nyugati részre, melyek közül a nyugati részt oszlopokkal szegélyezett utakkal számos kerületre osztottak. A többi római városhoz hasonlóan az észak és déli kaput a főút, a körülbelül egy kilométer hosszú Cardo maximusMaximus kötötte össze, amelyet nagyméretű kőlapokkal burkoltak. A Cardót két Decumanus keresztezte. A főutat végig [[Oszloprend|korintoszi]] oszlopfőkkel díszített különbözö méretű oszlopokból álló oszlopsor szegélyezi. Egyes helyeken azonban, például az Ovális fórumon és a Cardo északi részén [[Oszloprend|ión]] oszlopfőket láthatunk. A Cardo közelében helyezkednek el a fennmaradt legfontosabb épületek: Hadrianus diadalíve, A Hippodrom, a Déli kapu, Zeusz temploma, a Déli színház, az Ovális fórum, a Cardo maximus, a déli Tetrapülon, a Katedrális, a Nymphaneum, a Propülaia, Artemisz temploma, az Omajjád mecset, a Nyugati fürdők, az Északi színház, Ézsaiás püspök temploma, az Északi tetrapülon, az Északi kapu, [[Szent Theodor]] temploma, [[Szent Kozma és Damján]] temploma, [[Keresztelő Szent János]] temploma, [[Szent György]] temploma, Genesius püspök temploma, [[Szent Péter]] és [[Pál apostol|Szent Pál]] temploma, az Északi színház és Germanus sírja.<ref>{{Opcit|n=Jerash|o=6}}</ref>

[[Fájl:20100921 gerasa65.JPG|thumb|250px|A Cardo maximusMaximus és a Déli Tetrapülon]]

A diadalív Hadrianus római császár látogatásának tiszteletére épült i. sz. [[129]]-ben. Négyszáz méterre helyezkedik el a meglévő falaktól, túl a hippodrom területén. A diadalkaput eredetileg a város főbejáratának szánták, de az idáig vezető városfalak sosem készültek el.<ref name="Opcit|n=Jordánia|o=69"/> Az építmény háromíves, a középső ív magassága 13, szélessége 7, mélysége 6,5 méter.<ref>{{Opcit|n= Jordan, History, arts and ruins |o=30}}</ref> Színe okkersárga, mindkét oldalon kialakított négy félpillérének lábazatát finoman kidolgozott akantuszlevelek díszítik. A diadalív mindkét oldala egyforma, a déli oldalát restaurálták, az északi oldal a sorozatos földrengések miatt romos állapotban van. A diadalkapun fülkéket alakítottak ki, amelyekbe napjainranapjainkra elpusztult istenszobrokat helyeztek el. Északi, a város felé néző oldalán olvasható egy Hadrianus császárt dicsőítő felirat.<ref>{{Opcit|n=Jerash|o=7}}</ref>

Az Ovális fórum a város déli részén helyezkedik el egy temészetestermészetes mélyedésben. A kutatások alapján valószínűsíthető, hogy a város legkorábbi épületeit ezen a helyen emelték.<ref>{{Opcit|n=Jerash|o=11}}</ref> Eredetileg nem teljesen egyenes területre építették, így a tér egy részét homokkal töltötték fel. A 90 méter hosszú 80 méter széles<ref name="Opcit|n=Jordánia|o=71"/> teret mindkét oldalon 56 ión stílusú oszloppal övezett széles járda fogja közre. Az i. sz. 1. században épült oszlopsort áthidaló gerendázat ún. [[architávarchitráv]] köti össze. Az oszlopok között boltok működtek. A teret kőlapokkal burkolták, jellegzetessége, hogy az ellipszis forma hangsúlyosabbá tétele érdekében a külső köröket nagyobb méretű kőlapokkal borították. A tér közepét másfajta kőlapokkal fedték le, ebből arra következtethetünk, hogy a teret két részletben burkolták le.<ref name="ReferenceB">{{Opcit|n= Jordan, History, arts and ruins |o=31}}</ref> A tér közepén egy emlékmű állhatott, amelyet a [[7. század]]ban kúttá alakítottak át.<ref name="Opcit|n=Jordánia|o=71"/> A kúthoz a vizet a város északi részén található [[ciszterna|ciszternából]] biztosították.<ref name="ReferenceC">{{Opcit|n= Art an History of Jordan|o=39}}</ref> A keleti oszlopsoron feliratokat találtak, amelyek azoknak a lakosoknak a nevét említik meg, akik anyagilag hozzájárultak a fórum kialakításához.<ref name="ReferenceB"/> Néhány évvel ezelőtt a tér közepén egy oszlopot emeltek, amelynek tetején az évente megtarottmegtartott Dzseras Fesztivál ideje alatt egy szimbolikus láng ég.<ref name="ReferenceC"/> A fórum viszonylag távol helyezkedik el a város központjától egyes kutatók szerint azért, mert vallási funkciókat is ellátott a közelben lévő Zeusz-templommal együtt.<ref>{{Opcit|n= Jerash, the heritage of past cultures |o=26}}</ref> Más vélemények szerint nem politikai vagy vallási, hanem inkább gazdasági szerepet játszott a város életében, és a város szívében fekvő nagy, Artemisznek szentelt hely volt a városközpont, a társadalmi és szellemi élet centruma.<ref>{{Opcit|n=A Szentföld|o=219}}</ref>

A magaslat, ahol Zeusz temploma épült már a [[vaskor]]ban is kultikus célokat szolgált. ElhelyezekedéseElhelyezkedése miatt a többi épülethez képest jobban ki volt téve az időjárás és a földrengések pusztításának. A ma látható építményt i. sz. [[162]]-ben építették hozzá egy, az előző évszázadban emelt templomhoz.<ref name="Opcit|n=Jordánia|o=71"/> Az első templomot i. sz. [[22]] és i. sz. [[69]] között emelték egy még korábbi hellenisztikus épület maradványaira. A 41 méter széles és 28 méter hosszú teraszra, amelyet eredetileg boltíves árkádsorral vettek körül egy széles lépcső vezet fel. A teraszon a korábbi templomhoz tartozó oltár maradványai láthatók. A templom celláját a rövidebb oldalakon nyolc, a hosszabb oldalakon tizenkét 15 méter magas oszlop vette körül.<ref>{{Opcit|n=Jerash|o=15}}</ref> A cella belső oldalait márványlapokkal borították a hátsó falnál Zeusz szobrát helyezték el. A boltíves árkádsornak, ahova Zeusz szobrait és egyéb kultikus tárgyakat helyeztek el, csak az alapjai maradtak meg, a templom oszlopainak nagy része ledőlt, és falainak is csak kis része áll.

=== A Cardo maximusMaximus, az Északi és a Déli tetrapülon ===

Az oszlopokkal szegélyezett főutak széles körben elterjedtek a Közel-Keleten, ahol a monumentális kialakítású oszlopos főutak a városépítészet fontos elemei voltak. Az i. sz. 1. század második felében épült árkádos útra néztek a város legfontosabb középületei. Az út szélessége az északi részen 12,3 a déli részen 12,6 méter.<ref name="ReferenceB"/> A Cardót a következő században kiszélesítették, az oszlopok egy részén az ión oszlopfőket korintoszikorinthoszi oszlopfőkre cserélték. Az utat nagyméretű mészkőlapokkal borították, főleg a déli tetrapülon közelében ma is jól láthatók a szekerek által vájt barázdák. Az esővíz elvezetését az út alatt kialakított csatornarendszer segítségével oldották meg. A fontosabb épületek előtt magasabb oszlopok állnak, az árkádok alatt üzletek működtek. Jelenleg körülbelül 500 oszlop áll a főút mellett.<ref>{{Opcit|n= Jerash, the heritage of past cultures|o=31}}</ref> Később az út mellé kutakat építettek, ezek közül a legszebb a nimfáknak ajánlott Nymphaneum. A Cardót két [[Decumanus]] keresztezte, az egyik a város északi a másik a déli részén. A kereszteződésekben építették fel a tetrapülonokat. A Déli tetrapülon különösen monumentális kialakítású volt, napjainkra csak négy, széles, fülkékkel díszített alapzata maradt meg. A talapzatok négyes oszlopkötegeket tartottak, és minegyik oszlop tetején egy szobor állt. Az építmény körül futó járda mentén üzletek sorakoztak, az iszlám korban ezeket lakóháznak használták. Az Északi tetrapülont a i. sz. 2. században emelték, eredeti formájában négy boltív tartott egy kupolát, alapzatát kutakkal díszítették.<ref>{{Opcit|n= Jerash, the heritage of past cultures |o=31}}</ref> A Cardo Északi [[tetrapülon]]tól az Északi kapuig terjedő részén az oszlopfőket nem cserélték ki, ma is ión stílusúak. Az i. sz. 115-ben épült Északi kapun túl az út két oldalán síremlékek sorakoztak.

Amikor 324-ben a kereszténység államvallássá vált Gerasza egész lakossága keresztény hitre tért, és megindult a keresztény templomok építése. Város a 4. és 5. század folyamán a [[Bizánci Birodalom]] egyik komoly és befolyásos települése volt.<ref name="Opcit|n=Jerash|o=29">{{Opcit|n=Jerash|o=29}}</ref> A 4. század közepétől kisméretű templomokat emeltek kőbányának használva az elhagyott római épületeket.<ref name="Opcit|n=Jerash|o=29"/> Az ásatások során eddig 14 templomot és egy kápolnát tártak fel. A [[Katedrális]] a 4. században épült, majd ezt a 5. században két másik templom követte. A 6. században tizenegy temlomot emeltek, és egy utolsót a 7. században.<ref name="Opcit|n=Jerash|o=29"/> Az írott források és az eddig megtalált feliratok szerint a legtöbb épületet Justinianus uralkodása (527-565) alatt emelték. A templomok területén eddig talált feliratok történelmi eseményekről és előkelőségek tetteiről szólnak. A templomok külseje egyszerű volt, belső díszítésésükre koncentráltak, a falakat és a padlót színes mozaikokkal borították. Építésük során az egyház komoly anyagi segítséget kapott a városban lakó gazdag előkelőségektől. Az épületek túlnyomó többsége [[Bazilika|bazilikális]] elrendezésű, néhányat egyszerű [[Kupola|kupolával]] borítottak. A templomok nagy részét az Artemisz-templom közelében emelték. A legtöbb 6. században épült templom padlómozaikja, ha töredékesen is de fennmaradt.<ref name="Opcit|n=Jerash|o=29"/> Szent János és Szent György templomai [[529]] és [[533]] között épültek és egy épületegyüttest alkotnak az 533-ban emelt szomszédos Szent Kozma és Damián templommal.<ref name="Opcit|n=Jordánia|o=74">{{Opcit|n=Jordánia|o=74}}</ref> A templomegyüttest római kori elhagyott épületek helyére emelték. A Szent János-templom kör alakú volt, négy oszlop díszítette. 531 körül szentelték fel Pál püspök idejében.<ref>{{Opcit|n= Jerash, the heritage of past cultures|o=54}}</ref> Romos állapotban fennmaradt padlómozaikja állat- és növénymotívumokat, kereszteket, emberi alakokat, allegorikus évszakábrázolásokat ezenkívül [[Ókori Egyiptom|egyiptomi]] városokat (többek között [[Alexandria]] és [[Memphisz]]) jelenít meg. A Szent György-templom bazilikális elrendezésű, [[530]]-ban szentelték fel és a [[8. század]]ig templomként működött. A három templom közül a Szent György-templom az, amelyiket a legkevésbé károsítottak a 7. és 8. századi földrengések. A Szent Kozma és Damján templom egyhajós épület volt, mozaikpadlója amely jó állapotban maradt ránk bonyolult geometriai formákat, álatokat, növényeket és emberalakokat ábrázol. A templom kórusánál a mozaikpadlóban az építést finanszírozó két helyi előkelőség Theodor és Georgiász képmása és felirata látható. A [[611]]-ben épült Genesius püspök temploma volt az utolsó keresztény épület, amelyet Geraszában emeltek.<ref name="Opcit|n=Jordánia|o=74"/>

Az Artemisz -templom kapuépülete előtt az út baloldalán találhatjuk a 8. században épült omajjád mecset romjait. Az épületet egy római ház előcsarnokába emelték, érdekessége, hogy mihrábját egy korábbi díszítőfülkéből alakították ki.