Főmenü megnyitása

Módosítások

a
A [[középkor]]i városok törvényei szerint a polgár ([[latin nyelv|latin]]: ''civis'') a város [[közösség]]ének teljes jogú tagja volt és rendelkezett minden ehhez kapcsolódó joggal és kötelességgel. A városok népességének a polgársághoz nem tartozó korlátozott jogokkal rendelkező részét a lakosság többi tagja képezte. Polgár a középkorban csak férfi lehett, nő az akkori jogállás szerint polgár nem lehetett és polgári státuszhoz kapcsolódó hivatalt nem viselhetett.
 
Azt, hogy valaki polgár lehessen alapvetően az adott személy vagyoni állapota határozta meg. A legtöbb középkori városban ([[Hansa Szövetség|Hanza városok]], magyarországi [[bányavárosok]]) ez közvetlenül az adott személynek a városban található adóköteles ingatlanához[[ingatlan]]ához kapcsolódott. Ennek megfelelően a középkori városok lakosságának csak a kisebbsége nevezhette magát polgárnak.
A polgárság a [[nemesség|nemesi]] címektől eltérően nem örökletes vagy élethosszig tartó cím volt, hanem szorosan kapcsolódott az illető vagyoni helyzetéhez. A vagyon (ingatlan) elvesztése, az ingatlan eladása, üzlet vagy műhely átadása (akár az illető saját gyermekének is) a polgári cím elvesztésével járt. Amennyiben a vagyont a cím viselőjének gyermeke kapta, az folyamodhatott polgárságért.
 
2 503

szerkesztés