„Normandiai Emma angol királyné” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
Esküvője után felvette az angolosabban hangzó Ælfgifu nevet, melyet onnantól kezdve a hivatalos eseményeken és oklevelek aláírásánál használt. 1013-ban II. Æthelred Emmát és gyermekeiket Normandiába küldte, az asszony bátyjához, II. Richárd normandia-i herceghez, hogy biztonságban tudja őket az ún. Sweyn-inváziótól. A király hamarosan családja után utazhatott, s csak azután mehettek vissza Angliába, hogy Sweyn Forkbeard 1014. február 3-án meghalt.
Ezek után a király első házasságából származó, legidősebb fia, Æthelstan Ætheling ráébredt arra, hogy ha apja meghal, talán majd meg kell harcolnia a koronáért, Emma fiaival szembekerülve, ugyanis dokumentumok bizonyították, hogy a király előrébb sorolta a trónöröklési rendben első feleségétől született fiait, mint az Emmától született két herceget.
Csakhogy 1014. június 25-én meghalt a körülbelül 30 éves Æthelstan Ætheling, így Emma igyekezett kieszközölni saját, idősebbik fia, a csupán 10 esztendős Eduárd trónra jutását. Célja mielőbbi elérése reményében az özvegy királyné minden bizalmát néhai férje leghűségesebb tanácsadójába, Eadric Streona-ba helyezte, aki Mercia tartomány elöljárójaként tevékenykedett, s aki hajlandó volt Emma mellé állni a trónviszály kapcsán.
Emma nem volt hajlandó elismerni a néhai Æthelstan Ætheling öccsét, Edmund Ironside -ot mint Anglia új uralkodóját, habár a herceget rengetegen támogatták trónkövetelése kapcsán.
Névtelen felhasználó