Walter Ruttmann „szimfóniája" az [[1920-as évek]]ben divatos város-filmekvárosfilmek egyik legszebb alkotása, a nagyvárosi élet képeinek néha szinte költői feldolgozása. A mindennapi cselekvések és helyszínek széles skáláját fogja át (ún. ''keresztmetszet-film'', Siegfried Kracauer megfogalmazása), tehát hiteles kordokumentum is. De ezek csoportosításával és montázsával ritmust, lüktetést, asszociációs lehetőségeket teremt. Minden mozgásban van, minden történik, elindul és leáll, mintha egy élő szervezetet látnánk. Nincsenek megrendezett jelenetek, mint például [[Dziga Vertov]] filmjében ''([[Ember a felvevőgéppel]])'', és nincs alkotói állásfoglalás, irónia, mint például [[Jean Vigo]]nál ''([[Nizzáról jut eszembe]])''. Ruttmann nem mondja, nem is sugallja, hogy ez a valóság szép vagy csúnya, emberi vagy embertelen, hanem a film eszközeivel életre kelt egy nagyvárosi létformát, egy mesterséges, emberalkotta világot.
