„Kasztrált (énekes)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Paxfax (vitalap | szerkesztései)
Sixstus-kápolna stb.
1. sor:
[[Fájl:Farinelli engraving.jpg|350px|bélyegkép|[[Farinelli]], a 18. század világhírű énekese]]
A '''kasztráltak''' vagy '''castrati''' (a [[latin nyelv|latin]] ''castratusból'' ered, jelentése ''herélt'') azoknak az énekeseknek a neve, akiket gyemekkorukbangyermekkorukban [[kasztrálás|megfosztottak férfiasságuktól]] és így felnőtt korukban is megőrizték hangjuk gyermekien szép csengését miközben a hangképző apparátus erősödésével annak terjedelme, ereje és mozgékonysága növekedett.
 
== Fiziológiája ==
6. sor:
 
== Történetük ==
A kasztrálás divatja az [[Arabok|arab]] világból származott és egészen 18. század végéig gyakorlat maradt [[Európa|Európában]], különösen azért, mert a nők egyházi kórusokban nem énekelhettek. Mindenekelőtt azonban operák virtuóz áriáit énekelték. Európában az első kasztráltak a 16. században jelentek meg, ez azonban vitattottvitatott, mert korábban ''soprano maschio'' névvel illették őket, ami jelenthetett [[falzett]] énekest is. Az első konkrétan ''castratónak'' nevezett énekes a spanyol származású [[Hernando Bustamante]] volt, aki [[1558]]-ban a [[sixtusi Sixtus-kápolna]] kórusában énekelt. Annak ellenére, hogy a későbbi francia közönség ellenszenvet mutatott a kasztráltak iránt, az országban mégis több énekes élt, hatalmas sikereket aratva. [[V. Szixtusz pápa]] átszervezte a [[Szent Péter-bazilika]] kórusát helyet adva számos kasztráltnak, melyek hamarosan átvették a vezetőénekesi pozíciókat a fiatal fiúktól és falzettistáktól.
 
A kasztráltak fénykora az 1700-as évekre esett, a legnépszerűbb zeneszerzők írtak szerepeket a számukra, s egy-egy opera előadása elképzelhetetlen volt akkoriban valamely jónevűjó nevű „castrato” produkciója nélkül.
 
A 18. század végén, a közízlés változása valamint a szociális irányváltás a kasztráltak végét jelentette. Az utolsó híres énekes [[Giovanni Battista Velluti]] volt. Számára írta [[Giacomo Meyerbeer|Meyerbeer]] [[1824]]-ben a ''Mózes Egyiptomban'' című operájának főszerepét. Az egyesült [[Olaszország]] kialakulása után (1860) törvényen kívül helyezték a kasztrálást, a korábban bevezettbevezetett francia törvények mintájára. [[1878]]-ban [[XIII. Leó pápa]] megtiltotta új kasztráltak alkalmazását egyházi kórusokban, így számuk jelentősen lecsökkent. [[1903]]-ban [[X. Piusz pápa]] pedig véglegesen betiltotta a kasztráltak foglalkoztatását. Az utolsó, aki a sixtusi Sixtus-kápolna kórusában énekelt, [[Alessandro Moreschi]] volt.
 
A legnevesebb kasztráltak valamennyien koruk ünnepelt sztárjai voltak, így [[Farinelli|Carlo Broschi Farinelli]], [[Francesco Bernardini]], [[Gaspare Pacchierotti]], [[Girolamo Crescentini]], [[Antonio Bernacchi]], valamint [[Gaetano Maiorano]]. A kasztráltak szerepkörét napjaink operaszínpadi gyakorlatában [[szoprán|koloratúrszoprán]] vagy [[mezzoszoprán]] énekesnők, korhű előadásokban pedig — [[kontratenor]]ok éneklik.
18. sor:
 
== Híres kasztráltak ==
[[Fájl:Alessandro Moreschi.ogg|thumb|right|[[Alessandro Moreschi]] hangja, aki az utolsó kasztrált volt és a sixtusi Sixtus-kápolna kórusában énekelt]]
* [[Baldassare Ferri]] (1610 - 1680)
* [[Antonio Bernacchi]] (1685 - 1756)