„Nagy Imre újratemetése” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
1. sor:
'''[[Nagy Imre (politikus)|Nagy Imre]]''', az [[1956-os forradalom]] [[miniszterelnök]]e '''újratemetése''' a kommunizmusból a demokráciába vezető magyar átmenet egyik legnagyobb hatású szimbolikus eseménye volt, [[1989]]. [[június 16.|június 16-án]]. (A kommunizmus szó használata ebben az összefüggésben helytelen. Az akkori hivatalos álláspont szerint a "szocialista társadalom építése" folyt M.o-n, és a Kádár János vezette MSZMP az országot szocialistának minősítette.)
1988 tavaszán [[Kádár János]], a kommunista [[Magyar Szocialista Munkáspárt]] főtitkára egy amerikai televíziónak adott interjúban kijelenti, hogy Nagy Imrét nem lehet rehabilitálni. Kádár azonban, akinek uralmához Nagy Imre kivégzése kötődött, még megélte a néhai mártír [[/Moszkvából hazatért, ideológiáját tekintve kommunista( miniszterelnök]], hatalmas tömeget megmozgató újratemetését, amely a [[budapest]]i [[Hősök tere|Hősök terén]] tartott ünnepélyes megemlékezéssel indult.
== Előzmények ==
Az újratemetésre 31 évvel Nagy Imre, [[Maléter Pál]] és [[Gimes Miklós]] kivégzése után került sor. [[1958]]. [[június 16.|június 16-án]] hajnalban a kivégzetteket – hogy nyughelyüket senki ne ismerje és látogathassa – az Országos Börtön sétálóudvarán földelték el, a földhányást lommal fedték be. Az országgal másnap tudatták a kivégzések tényét, azt azonban a beavatottakon kívül senki nem tudta, mi történt a holttestekkel. Két és fél évvel később, [[1961]]. [[február 24.|február 24-én]] a koporsókat kiásták, kátránypapírba drótozták és a közeli [[Új köztemető]]ben földelték el újra őket, jeltelen sírokba. A sírok fedőneveket kaptak, Nagy Imre sírjának fedőneve Borbíró Piroska lett.
A következő évtizedekben [[Kádár János]] állampárti diktatúrája ellenforradalomnak bélyegezte az 1956-os forradalmat, résztvevőit pedig ellenforradalmároknak, akik a nép ellenségeiként megérdemelték a sorsukat. A szovjet fegyverek segítségével a nép forradalmát leverő és a törvényes /a "törvényes" szó használata itt erősen vitatható. Az 1947-es "kékcédulás" választások során egyértelmű választási csalások történtek, s ezt követően egypártrendszer kialakítására került sor./ kormányt megdöntő Kádár-rendszer legitimációja azonban a vérbosszúval beszennyezett hatalomátvétel miatt (A "vérbosszú" szó használata egyoldalú és érzelmileg túlfűtött. Tény, hogy az 1956-os forradalom során a tömegek részéről brutális lincselések is történtek, illetőleg több városban a karhatalom a tömegbe lőtt, a hidegháború időszakában pedig a politikai helyzet stabilizálása/elrettentés céljából a nyugati demokráciákban /USA: Rosenberg-házaspár/ és az. ún. "keleti blokkban" is hoztak politikai megfontolásból halálos ítéletet.) mindig megkérdőjelezhető maradt. Ezek a kérdőjelek megjelentek az emigráns magyar sajtóban és irodalomban, a hazai [[szamizdat]]irodalomban, majd a nyílt színen is, miután a magyar közélet az [[1980-as évek]] végétől lerázta magáról a cenzúrát. A politikai fordulópont az volt, amikor [[1989]]. [[január 28.|január 28-án]], [[Grósz Károly]] miniszterelnök és pártfőtitkár külföldi útja idején a kommunista párt belső ellenzékét vezető [[Pozsgay Imre]] népfelkelésnek nevezte az 1956-os eseményeket, eltávolítva a megbélyegző ellenforradalmi jelzőt. Ez a gesztus, bár fogadtatása a [[Magyar Szocialista Munkáspárt]]on belül nem volt egyöntetű, egyértelműen jelezte a Kádár-rendszer legitimációjának felbomlását és Nagy Imre újralegitimizálásának kezdetét.
== A politikai előkészületek ==
Az újratemetés politikai feltételei létrejöttének eseményei közt említendő, hogy 1988 májusában az MSZMP rendkívüli pártértekezlete leváltotta legfőbb pártvezéri tisztségéből Kádár Jánost. Hamarosan, több hónapos előkészítés után létrejött az újratemetést és a kivégzettek rehabilitálását sürgető [[Történelmi Igazságtétel Bizottság]], amely egyúttal közös kegyeleti megemlékezésre szólította fel az egybegyűlteket, Nagy Imréék kivégzésének 30. évfordulóján, június 16-án. Az évfordulón a budapesti belvárosban megtörtént az addig elképzelhetetlen is: tüntetők skandálták (a mindvégig kommunista beállítottságú, kivégzett miniszterelnök) Nagy Imre nevét. A tüntetést durván szétverték, a növekvő politikai nyomás azonban nyilvánvalóvá vált.
A tüntetésen elhangzottakat az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]]ba látogató új pártvezér és miniszterelnök, Grósz Károly fasiszta propagandának minősítette és mereven elzárkózott Nagy Imre rehabilitálásától, a humánus körülmények közti újratemetéseket azonban egy sajtótájékoztatón az 56-os halálraítélt, [[Szilágyi József (jogász)|Szilágyi József]] leányának kérdésére lehetségesnek nevezte. Ezzel megtört a gát. Még hosszú hónapokig tartott, amíg az MSZMP Politikai Bizottsága (PB) [[1988]]. [[november 29.|november 29-én]] határozatot hozott ''„az ellenforradalmi események kapcsán politikai bűncselekmények miatt elítélt és kivégzett személyekkel kapcsolatos kegyeleti kérdések rendezéséről”''.
20. sor:
Az MSZMP-n belül az állampárton belül éles viták folytak arról, betiltsák-e a demonstrációt, májusra azonban a közvélemény nyomására eldőlt, hogy ezt nem teszik, és ezután már arról folyt a vita, hogyan mentsék, ami menthető és csiholjanak politikai előnyöket az elkerülhetetlenül bekövetkező hátrányok mellé is. A párton belüli "reformerek" – [[Ormos Mária]], [[Berend T. Iván]], [[Katona Béla]], [[Horn Gyula]] – azt követelték, hogy azonnal rehabilitálják Nagy Imrét és gyorsítsák fel perének felülvizsgálatát a mindezek ellen érvelő [[Grósz Károly|Grósz Károllyal]] és [[Berecz János (politikus)|Berecz Jánossal]] szemben. Végül a nyilatkozatban azt hangsúlyozták, hogy a temetés legyen a „nemzeti megbékélés napja” – ezzel évtizedekre meghatározva a kommunista utódpárt üzeneteinek fő irányát az [[1956-os forradalom]]mal kapcsolatban.
Sokak számára a kommunista politikusok újratemetésével együtt már ez is azt jelezte, hogy az MSZMP megpróbálja majd magának kisajátítani az antikommunista forradalom örökségét (az 1956-os forradalom és az egész időszak ellentmondásossága, hogy "antikommunista forradalom örökségét" "kommunista politikusok újratemetése" jelzi.) (ez elleni tiltakozásként bomlott fel például az újratemetést hosszú ideje szorgalmazó ellenzéki [[Inconnu Csoport]]). A többség számára azonban az újratemetés a kádári történelemképpel való szakítást és újabb eljövendő változások ígéretét szimbolizálta. Egy hónappal később a kádári Magyarország is demonstrálta erejét: miután meghalt maga Kádár, százezres tömeg kísérte utolsó útjára.
=== Kutatás a [[301-es parcella|301-es parcellában]] ===
| |||