„Jazz (Queen-album)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
55. sor:
A ''Jazz'' az együttes egyik zeneileg sokszínű albuma, ahol több elemző szerint a négy különböző stílusú dalszerző már-már elrontja az összhatást.<ref name="amg"/> Az együttes két fő dalszerzője ekkor még mindig Mercury és May volt, előbbi öt, utóbbi négy dalt írt a lemezre, mögöttük elmaradva Taylor és Deacon két-két dallal képviseltették magukat (a kritikusok általában az utóbbi kettő dalait marasztalták el legjobban). A lemez hangzása némileg hasonlít Baker korábbi munkájára a The Cars együttessel: hideg és száraz, nagy formátumú kórussal és összezsúfolt hangszeres részekkel.{{h|Blake|2010|p=224}}
 
A bevezető „Mustapha” Mercury szerzeménye, igen furcsa módon indítja az albumot, mert a dal javarészt értelmetlen halandzsából, összefüggéstelen arab és angol nyelvű mondatrészekből áll, nehéz hangszeres kísérettel.{{h|Purvis|2007|p=214}} A „[[Fat Bottomed Girls]]” May szerzeménye, dübögő lábdobja, nyers gitárriffje, és részben a capella előadott éneke egyfajta country utánérzést kölcsönöz neki.{{h|Purvis|2007|p=144}} A furcsának tartott, erősen szexuális tartalmú szövegét May azokra a lányokra gondolva írta, akik „segítik„a azszínpad előadókmögött szelleméttartják aaz színpademberben mögötta lelket. A gruppik és hasonlók.”<ref>{{cite journal|journal=[[Guitar World]]|title=Queen are Dead! - Long Live Queen!|url=http://www.queenarchives.com/index.php?title=Brian_May_-_10-18-2002_-_Guitar_World|first=Alan|last=Di Perna|date=2002-10-18}}</ref> A „Jealousy” egy csendes zongoraballada Mercurytól, amely egy féltékenységtől megtört emberről mesél, aki próbálja túlélni a megpróbáltatásait.{{h|Purvis|2007|p=185}} A „[[Bicycle Race]]” Mercury dala, első pillantásra egyszerűnek tűnő, de valójában igen bonyolult hangszerelésű és akkordmenetű dal. A közepén elhangzik egy instrumentális közjáték, ahol több különböző hangmagasságú és hangzású biciklicsengő szólal meg. Szövege több popkulturális utalást tartalmaz, például a [[Watergate-botrány]]ra, vagy a ''[[Cápa (film)|Cápa]]'' és a ''[[Csillagok háborúja|Star Wars]]'' című filmekre.{{h|Purvis|2007|pp=118–119}} [[Jim DeRogatis]] szerint a biciklizés egy metafora a szexre.{{h|Sutcliffe|2010|p=126}} Az „If You Can’t Beat Them” Deacon vidám hangulatú pop-rock dala, amely egy összeesküvésről mesél egy régi mondáson keresztül: „ha nem tudod legyőzni őket, csatlakozz hozzájuk”.{{h|Purvis|2007|p=177}} A „Let Me Entertain You” Mercury gyors hard rock szerzeménye, melyben arról a vágyáról énekel, hogy bármilyen eszközzel a közönséget akarja szórakoztatni.{{h|Purvis|2007|p=194}}
 
A „Dead on Time” May kompozíciója, az egyik leggyorsabb, legagresszívebb dal, amelyet az együttes valaha felvett. A dalszöveg egy férfiról mesél, aki kifut az időből, értelem nélküli életét a sietség tölti ki, egészén a haláláig.{{h|Purvis|2007|p=133}} Az „In Only Seven Days” Deacon szerzeménye, egy könnyed, akusztikus gitárral és zongorával kísért popdal. Egy férfiról szól, aki nyaralása során hét nap alatt szerelembe esik – a szöveg napról napra meséli el a történteket.{{h|Purvis|2007|p=179}} A „Dreamer’s Ball” May lassú, a századelőt idéző, szinte dzsesszes szerzeménye. A szövegben a mesélő a szerelmével eltöltött csodálatos éjszakáról mesél, amely az álmukban folytatódik tovább.{{h|Purvis|2007|p=139}} A „Fun It” Taylor szerzeménye. Bár funk-szerű stílusával előrevetítette az együttes későbbi hangzását, általánosságban mégis az album leggyengébb dalának tartják buta szövege és kevésbé igényes hangszerelése miatt.{{h|Purvis|2007|p=152}} A „Leaving Home Ain’t Easy” May akusztikus dala, amelyet ő maga énekelt el. Arról mesél benne, milyen nehéz elhagynia az otthonát és a szeretteit, amelyre azonban életmódja miatt gyakran rákényszerül.{{h|Purvis|2007|p=194}} A „[[Don’t Stop Me Now]]” Mercury gyors tempójú, vidám hangulatú dala, amelyben a hedonista életmódjáról (mások szerint szexuális energiáiról) énekel. A „More of That Jazz” Taylor szerzeménye, amelyet ő maga énekelt, és a legtöbb hangszeren ő is játszott. A végén az album több másik dalából hallható részlet.{{h|Purvis|2007|p=213}}