„Nyikolaj Mihajlovics Przsevalszkij” változatai közötti eltérés

Szmolenszkben született lengyel nemesi családban.Tanulmányait [[Szentpétervár]]on végezte a katonai akadémián, majd [[1864]]-ben a földrajz tárgy oktatója lett a [[varsó]]i kadétiskolában.[[1867|1867-ben]] kérvényezte az [[Orosz Földrajzi Társaság]]ot, hogy helyezzék át [[Irkutszk]]ba [[Szibéria|Kelet-Szibériába]]. A terve az volt, hogy bejárja az [[Usszuri|Usszuri-folyó]] medencéjét, és eljut az [[Amur (folyó)|Amur-folyó]] forrásához. Ez volt az első jelentős expedíciója, amely két évig tartott. A következő években négy jelentős expedíciót vezetett [[Ázsia|Közép-és Belső Ázsiába]]. [[1870|1870-ben]] indított expedícióján keresztül szelte a [[Góbi-sivatag]]ot, eljutott [[Peking]]be majd felfedezte a [[Jangce|Jangce-folyó]] felső folyását. [[1872|1872-ben]] eljutott [[Tibet]] északi részébe. Utazása során 7000 [[négyzetmérföld]]et térképezett, összesen 5000 növényt, 1000 madarat, 3000 rovart, 70 hüllőt és 130 emlőst gyűjtött. 1876–1877-ben keresztül utazott [[Turkesztán|Kelet-Turkesztánon]] és eljutott a [[Lop- nor|Lop-nor-tóhoztó]]hoz, amelyet [[Marco Polo]] óta nem látott európai ember. Ez az utazása később nagy visszhangot váltott ki. [[Ferdinand von Richthofen]] német utazóföldrajztudós és [[Sven Hedin]] svéd utazófelfedező szerint Przsevalszkij nem a tényleges Lop- nor-tóhoz jutott el, hanem a [[Tarim|Tarim-folyó]] egy másik sós mocsaras kiöntéséhez. A földrajzi vitát ízléstelen politikai utózöngék kísérték. A vitát [[Grum-Grzsimajlo]] és [[Vlagyimir Afanaszjevics Obrucsev|Obrucsev]] orosz földrajzi utazók vizsgálatai zárták le, amelyek tisztázták, hogy a Lop- nor lényegében egy vándorló tó, amely kiterjedése és földrajzi elhelyezkedése szoros összefüggésben van a Tarim-folyó vízhozamával és gyakori mederváltoztatásaival.

1879–1880-ban eljutott a [[Kuku-nor|Kuku-nor-tóhoz]], majd átkelve a [[Tien-san]] hegységen behatolt Tibet északkeleti részébe. Szeretett volna eljutni a titokzatos városba [[Lhassza|Lhásszába]], azonban ez a tibetiek ellenállása miatt nem valósulhatott meg. 1883-1885 között [[Kjahta|Kjahtából]] indulva átszelve a Góbi-sivatagot eljutott [[Alashan]]ba, a Tien-san hegység keleti vonulataiba, majd ismét a Jangce-folyóhoz. Visszafelé a Kuku-nor-tó felé jött, és expedícióját az [[Iszik-köl (tó)]] mellett fejezte be [[KhotanHotan]] városában. Utazásai során hatalmas, addig a térképen fehér foltként számon tartott területeket tárt fel; természettudományos gyűjteménye számos addig ismeretlen fajjal gazdagította a tudományt. Sikerült fellelnie többek között a vadon élő [[kétpúpú teve|kétpúpú tevét]], vad [[jak]]ok csordáit, és a róla elnevezett [[Przewalski-ló|Przsevalszkij-lovat]] és antilopot. Przsevalszkij 1888-ban halt meg ötödik expedíciójának előestéjén [[Karakol]] városában az Iszik-köl tó partján. Kísérői tanácsa ellenére forralatlanul itta a Csu-folyó vízét, hastífuszt kapott és néhány nappal expedíciója megkezdése előtt meghalt. A cár rendeletére a várost ezután Przsevalszkra keresztelték. Emlékművét Szentpéterváron emelték, hatalmas gránittalapzaton mellszobra, alatta pedig egy expedíciós felszereléssel megterhelt teve bronz szobra látható.