„9. szimfónia (Beethoven)” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
== Története ==
=== Megírásának körülményei ===
bSchiller[[Schiller]] Örömódája először 1796-ban az általa kiadott ''Thalia'' folyóiratban (első kötet,1786. 1-5 füzet) jelent meg. Beethovent már hamarosan foglalkoztatta a megzenésítés gondolata. Mint ahogyan ba Schillerrel és Beethovennel barátságban lévő bonni újságíró, Bartholomäus Fischenich 1793 január 26-án Charlotta von Schillernek egy Beethovennel folytatott beszélgetéséről írta: Schiller Örömódáját is feldolgozza, méghozza minden strófáját. Valami tökéletesre számítok, mert ahogy ismerem, nagy és kiemelkedő alkotásra törekszik. Ebben az időben Beethoven már Bécsben volt. A IX. Szimfónia első vázlatai először 1815-ben a későbbi tulajdonos William Scheidéről elnevezett Scheide-vázlatkönyvbe kerültek. Az utolsó tétel (a nagyjelentőségű kórus-fináléval) hasonlít a C moll korálfantázia (op.80, 1808) , a "kis Kilencedik" komponálási technikájára és motívumaira, melynek fő témája viszont a Viszontszerelem (WoO 118, 1794-1794) Gottfried August Bürger szövegéből írt dalban szerepel. A kompozíció befejezésére egész 1824-ig húzódott. A negyedik tétel Beethoven bécsi Ungargasse 5 alatti lakásán készült el. Ezáltal Bécs számít az Európa-himnusz szülőhelyének.
Noha Beethovent egész életében kísérte Schiller himnuszának megzenésítése, elég későn döntötte el azt, hogy a verset a IX. Szimfóniában használja fel. Vázlatok mutatják, hogy a kórussal kapcsolatolatos döntést csak 1823-ban hozta. Ugyanekkor, 1823 decemberében egy vázlatkönyvben még egyszer mérlegelte egy "végső eszköz" használatát. Carl Czerny, Beethoven barátja és tanítványa szerint a zeneszerző még az ősbemutató után is mérlegelte, hogy nem lenne-e jobb a kórus finálét egy tiszta instrumentális zárótételre cserélni.
 
41

szerkesztés