„III. Rajmund tripoliszi gróf” változatai közötti eltérés

== Házasság és az első jeruzsálemi régenségrégensség ==

[[Fájl:Baudouin IV et Raymond de Tripoli.jpg|thumb|100px|right|[[IV. Balduin jeruzsálemi király]] és III. Rajmund tripoliszi gróf]]Rajmund 1174-ben elvette a [[Jeruzsálemi Királyság]] második leggazdagabb örökösnőjét, EschivatEschivát, [[Galilea]] hercegnőjét, Saint-Omer-i Valter özvegyét és ezáltal megszerezte a [[Jeruzsálemi Királyság|Királyság]] északi területeiterületeinek fölötti ellenőrzéstellenőrzését. Ugyanebben az évben elhunyt [[I. Amalrik jeruzsálemi király]] elhunyt. Utódja, [[IV. Balduin jeruzsálemi király|IV. Balduin]] ekkor még csak tizenhárom éves volt, így régenst kellett mellé kinevezni. A pozíciót először Miles de Plancy töltötte be, majd később Rajmund, aki a helyi nemességnemesek, így II. Toroni Onfroi, az Ibelinek és Szidóni Rajnald támogatását is bírta. Miles rossz néven vette, hogy eltávolították a hatalomból, de néhány héttel később meggyilkolták [[Akkon]]ban.

Rajmund régenségerégenssége alatt tovább folytatódott a királyság belső szakadása. Rajmund és a szentföldiSzentföldön születésűszületett bárók (így az Ibelinek), valamaintvalamint a [[Máltai lovagrend|johanniták]] a békére törekedtek a szomszédos államokkal és legfőképp, [[Szaladin egyiptomi szultán]]nal, miközben [[Châtilloni Rajnald antiochiai fejedelem]], [[III. Joscelin edesszai gróf]] és a [[templomosok]] is a háború mellett foglaltak állást. Rajmundnak a templomosokkal való vitájátRajmund részben saját ballövésének is köszönhetiköszönhette vitáját a templomosokkal. A flamandgróf Ridfort-imegígérte Gérard lovagaz 1173-ban a gróf szolgálatába állt, akiflamand ígéretetRidfort-i tettGérard nekilovagnak, hogy egy gazdag örökösnőt ad hozzá. Amikor Rajmund ígéretét megszegve Botrun urának lányát, LuciatLuciát ígéretét megszegve Gérard helyett egy Pilvano nevű gazdag pisaihoz adta hozzá (cserébe a lány súlyának megfelelő arany ütötte a markát), Gérard megsértődött, és otthagyta a grófot. Belépett a templomosok rendjébe, aminek 1185-tőlben a nagymestere lett, és Rajmundnak soha nem bocsátott meg.

Rajmund régenségerégenssége idején [[Szaladin egyiptomi szultán|Szaladin]] növekvő hatalmának megfékezésére törekedett. 1176-ban, amikor [[IV. Balduin jeruzsálemi király|IV. Balduin]] nagykorú lett, visszalépett a régenségtőlrégensségtől. 1182 elején, mivelamikor IV. Balduin állapota rohamos hanyatlásnak indult, IV.a Balduinkirály anyjának, nővérének és Heraclius pátriárkának a győzködésére a királyság régensévé nevezte ki [[Guidó jeruzsálemi király|Guidót]], nővére, [[Szibilla jeruzsálemi királynő|Szibilla]] férjét, anyjának, nővérének és Heraclius pátriárkának a győzködésére. Guidó hamar eljátszotta a király bizalmát azzal, hogy szemet hunyt, sőt, segítette [[Châtilloni Rajnald antiochiai fejedelem|Châtilloni Rajnald]] muszlim karavánok ellen irányuló támadásaittámadásai fölött, sőt, segítette azokat. A katonák a csatatéren gyávának, a bárók a politikában gyengének találták. A királlyalkirály szembeniiránti tiszteletlenségtiszteletlensége és sorozatos engedetlenségengedetlensége folytán a király megfosztotta Guidót régensia régens rangjától. Társuralkodójává nevezte ki unokaöccsét, [[Szibilla jeruzsálemi királynő|Szibilla]] fiát, [[V. Balduin jeruzsálemi király|Balduint]], és a régensirégens posztotposztját újra Rajmund kezébeRajmundnak juttattaadta, habár a gyermekkirály fölötti gyámkodástgyámságát Rajmund nem vállalta. Úgy vélte ugyanis, hogy a gyermek gyenge, és félt attól, hogy ha esetleg meghalna, azzal vádolnák, hogy siettette halálát. Végakaratát aA király 1185 elején a bárók gyülekezete előtt is kinyilvánította 1185 elejénvégakaratát.