„Akupunktúra” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
KeFe (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
{{korr}}{{forma|1=}}
{{nincs forrás}} {{orvosi cikk figyelmeztetés}}
Az '''akupunktúra''' bizonyos, meghatározott testfelszínhez közeli területek, pontok mechanikus ingerlése, amelynek létezése a [[Orvostudomány|Hagyományos Kínai Orvoslás]] egyik szakterületeként vált ismertté. Bár a hagyományos [[kína]]i szakirodalom korábban nem említhette a beavatkozásoknak élettani hátterét, újabban kiterjedt kutatások folynak úgy Keleten, mint Nyugaton a hatásmechanizmus alapjaival, a szerteágazó élettani hatások magyarázatával.
[[Fájl:Acupuncture1-1.jpg|bélyegkép|jobbra|240px|Akupunktúra]]
== A biológiailag aktív pontok jellemzői és stimulációjuk hátterében álló folyamatok hatásmechanizmusai ==
A bioanyag stimulációjának különböző formái függnek az elérendő szövetek mélységétől, (amelyek lehetnek a [[Bőr (anatómia)|bőr]], a [[Szövet (biológia)|kötőszövet]], az [[izom]], az izompólya (''fascia''), a csonthártya (''periosteum''), az idegdúcok (ganglionok), az idegek (''nervi''), a biostimuláció intenzitásától (QI érzés kiváltása szúrással=fájdalomcsökkentő hatás elérése szúrással), az alkalmazott energia fajtájától, (elektromos, elektromágneses vagy laser), az ingerlésre kiválasztott (stimulálandó terület) segmentális- funkcionális egység a
A stimuláció céljaira kiválasztott [[anatómia]]i helyek a következők lehetnek: trigger pontok , tender pontok , paravertebralis pontok , zónális pontok (Head, Mackenzie, Zaricott Shu, Mu pontok,)<ref>{{cite web|url=http://www.yamamoto.hu/downloads_registered/hko_akupunktura_hatasmechanizmusa.pdf|title=Stimulációs pontok a bőrben levő peripheriás idegi afferensek, valamint speciális reflex pontok (mint u.n. mikrorendszerek pontjai,|anatómia= ezek az auricular, nasal, digital, scalp |[Yamamoto speciális rendszere, 1974], buccalis pontok )}}</ref>, végül az izmok motoros pontjai („jumping Acupuncture”)]]. A fenti pontklasszifikáció részletes felosztásban tartalmazza az általános stimulációs gyakorlatban alkalmazottakat.
A biológiailag aktív pontok elektromos jellemzőinek vizsgálata már korábban elkezdődött, amelynek során igazolták [Niboyet, 1949], [Okazaki,1975)] a bőr egyes területeinek csökkent elektromos ellenállását a környezetéhez képest. Ugyanezt erősítette meg később Grall [Grall, 1965] azzal, hogy a bioaktív pontokban 5-50 KΩ, míg a fals pontokban 0,5- 3 MΩ ellenállást mért. {{-}}
Biostimulációs beavatkozásainkhoz úgynevezett elektromos pontkeresőket is alkalmaztunk a területek, illetve pontok tapintásos felismerése mellett, amelyek ezen elvek alapján „keresik fel” a bioaktív pontokat. Természetesen a pontok körülbelüli elhelyezkedését, közelebbi topográfiáját ismernünk kellett. Történtek mérések [Bossy,1976] friss cadavereken is, ahol a nedvesség, elektrolitforgalom megléte még mérhetővé tette e pontok meglétét. Később Rabischong [Rabischong, 1979] sikeresen megismételte ugyanezen méréseket. A vizsgált bioaktív pontok tulajdonságainak további ismeretéhez vezetett azok infravörös emissziós képének mérése [Bergman, 1982]. Később a figyelem ezen biopontok mérhető anyagcseréjének kutatása felé fordult és a pontok által kibocsátott
Az egyes pontok mechanikai
TC 99 izotóp beadását követően scintillációs kamerával a pont és környékének detektálása [Darras,1984] újabb lépést jelentett a bizonyítások között. A bioaktív pontban elvégzett elektromos stimuláció tovaterjedésének, illetve a csatorna mellett és nem a dermatoma határain belül történő ingerület tovaterjedését, mint az Electrical Propagation along the Channels jelenségét[(EPEC) Mussat, 1987] ismerjük ma.
A biostimuláció jelenségének megértéséhez a stimulálandó aktív pontok morfológiai ismerete elengedhetetlen. Ezen pontok mérete 1-5
Az elektronmikroszkópos vizsgálatok igazolták, hogy a pont egy verticális oszlopként jelenik meg, amely passaget biztosit a bőr felszíne és a mélyebb szöveti struktúrák között. [Heine, 1986] {{-}}
Ezen bioaktív pontok ezreinek mérése után Senelar [Senelar, 1987]azt állítja, hogy az ismert (eddig testpontként több, mint 360 -at ismerünk, amelyhez kiegészítőül jönnek a satelita és a mikrorendszerek pontjai ) aku-pontok 90%-a hasonló szöveti képet mutat. Ugyanezt igazolta később Heine [Heine,1987] majd Dung [Dung,1987]is egymástól függetlenül. Egyes pontok azonosak a cranialis spinális idegvégződésekkel [Gunn, Melzack, 1977] illetve mások különálló ér- ideg komplexumok penetrációi a superficiális fascián Serisawa, Heine [Serisawa, Heine 1986]szerint. A veterin és humán bioanyagban történő topográfiai vizsgálatok is megerősítik azt, hogy ilyen bioaktív pontokat találunk a csontok mentén a peripheriás idegek behatolási helyeinél a csontok forameneibe [Omura,1976], a neuromuscularis összeköttetéseknél [Melzack, Liu,1985], Magunk is a pontokat a nagy peripheriás idegek elágazásai, valamint a ligamentumok sensitív pontjai, humán bioanyagban a sutura calvariae vonalaiban észleltük. A veterin bioanyag vonatkozásában csak újabban megismert trigger pontok [Kothbauer,1987,1999] és aku-pontok korrelációja több mint 71%.
Tapasztalataink alapján, amelyeket több éve tartó munkánk során szereztünk, léteznek speciális, csak patogén körülmények között tapintható, a környező szöveti struktúrától konzisztenciájában eltérő tapintású tender
== A periféria és az autonóm idegrendszer kapcsolata a biostimuláció vonatkozásában ==
44 ⟶ 43 sor:
A vasodilatációval , a véráramlás fokozódása, azaz „melegségérzet„ jár együtt.
Humán bioanyagban igazolt a 300%-os átáramlás emelkedés elektroakupunktura után pletysmográfiás vizsgálattal.[Lee, 1974], [Liu és mtsai,1971], [Debreceni,1995 ]
A termográfiás felvételeken nem szegmentalis, azaz nem a Head zónáknak megfelelő melegítő hatás” -következik be. A vasoaktív anyagok és a biostimulált terület érfaltágulata következtében megváltozik az érintett terület mikrocirculációja, amely az odaáramló hormonok, szöveti anyagok fokozódó helyi koncentrációjában nyilvánul meg. [Yu, 1986],[Yang és mtsai,1995], [Wong és Brayton,1982
A fájdalom érzete és a perifériás sympathicus tónus szoros kapcsolatban áll egymással (a fokozott tónus fokozott fájdalomérzetet ad). Humán bioegyedekben megfigyeltük, hogy a hideg fény „: krónikus fájdalomban szenvedőknél csökkent infravörös radiációt adott termográfiás vizsgálattal, míg a „meleg fény „: akut fájdalom-
== A vér kémiai és immunológiai paramétereinek változása biostimuláció után ==
|