„Bocatius János” változatai közötti eltérés

Lausitzi német polgárcsaládból származott. Eredetileg Bocknak hívták; Horváth Mihály történeti műveiben magyarosan Bogáthy Jánosnak nevezi. Ifjú éveiről annyit tudunk, hogy a jól szervezett [[szászország]]i iskolákat látogatta, ahol a költészetet és általában a tudományokat igen korán kezdte ápolni. [[Bél Mátyás]] szerint ő egykori kedves tanítóját, [[Gäbel Miklós]]t, akit a [[körmöcbánya]]iak tanítójuknak megválasztottak, és akit Bocatius mint kitűnő férfiút egyik költeményében meg is énekelt, követte [[Magyarország]]ra. Előbb a [[Szepesség]]en több helyen működött, sőt hihetőleg [[Selmecbánya|Selmecbányán]] is, miután egyik értekezését a selmecbányai tanácsnak ajánlotta.

Bocatius öt évig működött Eperjesen; módszere abban állott, hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanított és főtekintettel volt azon dolgokra, melyek a polgároknak szükségesek, ha esetleg előljárókká lesznek. Ezen nevelési elveiért FelsőmagyarországFelső-Magyarország nevelőjének tartották. Megismerkedett Miksa főherceggel, aki huzamosabb ideig ott tartózkodott, megismerkedett és ennek emlékét egy költeményben örökítette meg. Így jutott el híre a királyi udvarba is. Rudolf királytól „koszorús családi költő" ''(poeta laureatus)'' címet és [[1598]]. [[augusztus 12.|augusztus 12-én]] magyar nemességet nyert.

[[1599]]. [[május 11.|május 11-én]] a kassai tanács hívta meg őt az ottani iskolák vezetésére, és az ő igazgatása alatt érte el a kassai iskola virágzásának tetőpontját. [[1603]]-ban a város bírájává választották meg, de ezentúlezután sesem mondott le igazgatói állásáról és; neve alá ezt írta: ''Rector utriusque Reipublicae.'' Bocatius a Szent Erzsébet egyház elvételében erőszakot látvánlátott, [[ezért 1604]]. [[január 9.]]-én két tanácsossal [[Prága|Prágába]] indult Rudolf királyhoz, akitől azonban kihallgatást nem nyerhetett;nyert ezkihallgatást. útjábólÚtjából tizenegy terjedelmes levelet írt [[német nyelv]]en Kassa város tanácsához. Kassa [[1605]]. [[november 11.|november 11-én]] megnyitotta kapuit [[Bocskai István]] előtt; Bocatius a polgárok élén ünnepélyesen fogadta a győztes vezért. ünnepélyesen fogadta és ezenEz időtől fogva hű követője volt Bocskainak. Jelen volt az [[1605]]. [[november 12.|november 12-ei]] rákosmezei találkozásnál, midőnamikor Lala Mohamed nagyvezér a szultán megbízásából Bocskainak koronát tett a fejére.

Rákosról Bocskai [[Korpona|Korponára]] ment, kíséretében volt Bocatius is, akit a korponai gyűlés után Bocskai a [[Németország|német]] birodalomba követségbe küldött, hogy a német [[protestáns]] fejedelmek szövetségét kinyerje. Henrik [[braunschweig]]i herceg azonban mint gyanús embert, mivel a császártól útlevele nem volt, elfogatta és a császáriaknak kiadta, akik őt a [[prága]]i várban élethossziglan börtönre ítélték. Fogságából felesége szabadította ki, aki Prágába ment, a várban cselédnek állott és kieszközölte, hogy egyszer a fogolynak maga vitt enni; ezen alkalommal egy kötélhágcsót a tésztába gyúrt, kenyérbe sütötte és férjének kezébe juttatta. Bocatius a következő éjjel leereszkedett, és hű társával öt évi fogság után szerencsésen Kassára ért. (Kiszabadulását Melczer írta le az [[1825]]-ös Irisben, de neje is némi vonatkozással említi ezt azon levelében, melyet férjének ''Olympias Carceraria'' című munkájához írt.)

A királytól bocsánatot nyerve, újólag megkináltákmegkínálták a polgármesteri tisztséggel; ő azonban ezt nem akarta elfogadni és kizárólag az iskolának élt. [[Bethlen Gábor]] fejedelem, mint a tudománynak nagy pártfogója, Bocatiust titkos tanácsosi ranggal a [[gyulafehérvár]]i könyvtár őrévé tette. Még több éven át működött új hivatalában és fontos ügyekben gyakran mint követ fordult meg több külföldi udvarnál; utolsó útját is ura érdekében tette.