„Capitolinus” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
18. sor:
A másik magaslaton, az Arxon az Ara Capitolina, vagyis a Capitoliumi oltár állt. A dombon az antik időkben vár is állt. [[I. e. 386]]-ban csak ez a fellegvár maradt a rómaiak kezén, amikor [[Brennus (Kr. e. 4. sz.)|Brennus]] [[Gallia|gall]] hadvezér elfoglalta a várost. A védők a hosszú ostrom alatt éheztek, de mégsem ették meg a [[Iuno Regina|Junónak]] szentelt ludakat. Az állatok ezt azzal "viszonozták", hogy hangos gágogással ébresztették fel az alvó védőket, amikor a gall katonák egy éjszaka felmásztak a sziklákon. A háború után a rómaiak szentélyt emeltek a dombon az istennőnek. A templom neve Juno Moneta (''Figyelmeztető Juno'') lett, ami a ludak egykori segítségére emlékeztetett. Mellett pénzverde működött, innen ered a pénz elnevezése (''moneta, money'') több nyelvben is. Ezekből az épületekből mára semmi nem maradt.<ref name="A2"> Federmayer István: {{cite web | url = http://www.kfki.hu/chemonet/hun/tudakozo/kokel/okor.html | title = A jelen lévő ókor Tóga | accessdate = 2012-11-22}}</ref>
 
A Junó-szentély fontos szerepet töltött be az antik Rómában. A régészek úgy gondolják, hogy nyitott tetejű templom volt, ahol az augurusok[[augur]]ok figyelték a madarak röptét, hogy megjósolják a város által tervezett lépések kimenetelét. Ide kellett feljönnie elsőzörelőször a 14. évét betöltő fiúknak, amikor felöltötték a [[Tóga|''toga virilis''t]], vagyis a felnőtté válásukat jelző ruhadarabot. A két kiemelkedés közötti nyergen (''Asylum'') [[i. e. 190]]-ben templomot építettek Vediovis tiszteletére, ennek romjait jól megőrizte a később ide épített állami levéltár.<ref name="B100"/>
 
Az ókorra emlékeztet a [[Tarpeii-szikla]]. Legendája szerint a szabinok elleni háborúban [[Spurius Tarpeius]] védte a dombot. A támadók megvesztegették a lányát, hogy sikerüljön feljutniuk a sziklára. Azt ígérték, hogy neki adják, amit a bal karjukon hordanak. A lány azt hitte, hogy ékszereket kap majd, de az árulás után a szabinok agyonverték őt a bal kezükkel tartott pajzsukkal. A szikláról, amelyről később az árulókat lelökték, [[Titus Livius]] is írt.<ref name="E1"/>