„Zalka Zsigmond” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Natta (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
Gombai és marcsa-magyari '''Zalka Zsigmond''' ([[Németi]] (Sopron megye), [[1861]]. [[november 9.]] – [[Magyaróvár]], [[1931]]. [[október 15.]]) agrokémikus, a kassai[[Kassa]]i, magyarmajd királyia gazdasági[[Magyaróvári akadémiaMagyar Királyi Gazdasági Akadémia]] igazgatója és a kassai szeszkísérleti állomás alapító vezetője., a hazai szeszgyártás elismert szaktekintélye
 
==Élete==
 
TanársegédKözépiskolai volttanulmányait a soproni főreáliskolában abszolválta. A budapesti [[MagyaróvárMűegyetem]]ten vegyész, majd a [[Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia]] elvégzésével gazdász oklevelet is szerzett. 1885-től,ben került a [[Magyaróvári Gazdasági Akadémia]] vegyészeti tanszékére tanársegédnek és ezzel egyidejűleg a vegykísérleti állomás munkatársa is lett. áthelyeztetettÁthelyeztetett mint segédtanár [[Debrecen]]be 1888-ban; ugyanazon minőségben 1890-ben [[Keszthely]]re és 1891-ben [[Kassa|Kassára]]; 1892-től az általános vegytan, gazdasági vegytan és a mezőgazdasági technológia rendes tanára volt, ugyanott 1907-ben helyettes igazgató lett, később pedig igazgató. Az 1900. évi párizsi nemzetközi kiállítás alkalmával munkásságáért ő felsége legfelsőbb elismerésében részesült. Ő szervezte meg a kassai Szeszkísérleti Állomást. 1918 után Magyaróvárra került. Kutatásai és kísérletei elsősorban az erjedési ipar tudományos és gyakorlati fejlődését mozdították elő. Szeszgyártással kapcsolatos szaktudását külföldön is elismerték. Szakirodalmi munkássága jelentős.
1920-ban a cseh megszállás következtében visszatért [[Magyaróvár]]ra. 1922-ben vonult nyugdíjba, de előadóként tovább oktatta a mezőgazdasági kémiát. [[Bánvárth Sándor]] halála után rangidős tanárként rövid ideig a [[Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia]] megbízott igazgatójaként is működött 1930-ban, [[Groffits Gábor]] előtt.
 
Kutatásai és kísérletei elsősorban az erjedési ipar tudományos és gyakorlati fejlődését mozdították elő. Szeszgyártással kapcsolatos szaktudását külföldön is elismerték. Szakirodalmi munkássága jelentős.
 
Az első világháború alatti helytállásáért megkapta a [[Ferenc József-rend]] tiszti keresztjét és kétszer a [[Signum Laudis]] kitüntetést. Sírja a [[magyaróvár]]i temetőben található.
 
Cikkeket írt a ''[[Köztelek]]''be (VI. 1876., 1879.) és a ''Mezőgazdasági Szemlé''be (IV. 1883.); a ''[[Magyar Dohányujság]]''nak, ''[[Magyar Szesztermelő]]''nek, ''[[Általános Szeszipari Közlöny]]''nek és a ''Gyakorlati Mezőgazdá''nak is munkatársa volt.
19 ⟶ 25 sor:
==Források==
 
*Kimlei Péter - Tuba László (szerk.): Moson megyei életrajzi lexikon. Huszár Gál Városi Könyvtár. Mosonmagyaróvár, 2006.
* {{szinnyei}}
*Németh Attila (szerk.): Biographiae Óvárienses I. Válogatott életrajzok a magyaróvári agrár-felsőoktatás 190 éves történetéből (1818-2008). Kiadja az Óvári Gazdászok Szövetsége. Mosonmagyaróvár, 2009.
* [http://mek.niif.hu/00300/00355/html/ABC17155/17201.htm Magyar életrajzi lexikon]
* [http://opac.pim.hu/index.jsp?from_page=result&page=details&dbname=database_osszes&bib1id=20003&bib1field=0&term=116084&too_many_records=false&rc=1&pos=1&offset=1&stepsize=10&oldOffset=100000 PIM]
* {{szinnyei}}
*[[Walleshausen Gyula]]: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve. PANNON Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar. Mosonmagyaróvár, 1993.
 
 
 
[[Kategória:Magyar kémikusok]]
[[Kategória:Magyar mezőgazdászok]]
[[Kategória:Mosonmagyaróváriak]]
[[Kategória:1861-ben született személyek]]
[[Kategória:1931-ben elhunyt személyek]]