„Egyiptomi Középbirodalom” változatai közötti eltérés

Az egyiptomi hitvilágban is jelentős változás következett be, [[Amon-Ré]] lett a legfőbb isten. A művészetek területén is élénk pezsgés volt, különösen a szobrászatban születtek a megelőző korokhoz képest újszerűbb alkotások. Ebben az időszakban virágzott fel az egyiptomi irodalom is. A korszaknak, s egyben a [[XIV. dinasztia]] uralkodásának a [[Szíria]]-[[Palesztina]] és [[Fönícia]] területéről érkező nyugati-sémi népcsoportok, a [[hükszoszok]] vetettek véget.

 

 

A XI. dinasztia utolsó két királya továbbra is [[Théba|Thébát]] tekintette a fővárosának. Közülük a másodikat, Mentuhotep Nebtauirét a későbbi királylisták figyelmen kívül hagyták, feltehetően azért, mert törvénytelen uralkodónak tartották. Uralkodásuk idején az ország nagy részén építkezésekbe kezdtek. Kőfejtőket nyitottak meg, különösen Vádi-Hammamatban, és újra forgalmassá vált a [[Vörös-tenger]] felé vezető út. Mindez arra utal, hogy Egyiptom erős volt, jóllehet a politikai rend ekkor még nem bizonyult tartósnak. A külkereskedelem a fáraó monopóliuma volt. Az időszak uralkodói élénk tengeri kereskedelmet folytattak [[Kréta (sziget)|Krétával]], az [[Égei-tenger]] szigetvilágával, [[Punt]] országával és [[Babilon]]nal. Papíruszt, élelmet, bort és ékszereket cseréltek az Egyiptomban hiányzó javakért és luxuscikkekért. A mai [[Libanon]] területén lévő [[Büblosz]]ból szállították Egyiptomba a faanyagot a hatalmas cédruserdőkből, ezenkívül bort, ezüstöt, rabszolgákat és egyéb javakat. A Sínai-félszigeten rezet és türkizt bányásztak. [[Núbia]] szolgáltatta a legtöbb aranyat, rezet, ametisztet és rabszolgát. A távoli déli vidékekről származó árucikkek: az ébenfa, elefántcsont, strucctollak és leopárdbőrök szintén Núbián keresztül jutottak el Egyiptomba.