„Théba” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
298. sor:
Peye megszálló csapatai és a még hozzá hű felső-egyiptomi haderő három csatában – szárazon és vízen egyaránt – leverte Tefnaht seregét, majd szinte futtában vették be Unut. A győztes núbiai-thébai hadsereg egészen Memphiszig semmilyen ellenállásba nem ütközött, ott is szinte kizárólag a polgári lakosság védekezett. A 8000 fős helyőrség és a felfegyverzett lakosság kevésnek bizonyult, Tefnaht maga is felesküdött Peye hűségére. A núbiaiak thébai székhellyel egy évszázadon át küzdöttek az ország egyesítéséért, mígnem szembekerültek [[Asszíria|Asszíriával]].
[[Taharka]] [[i. e. 674]]-ben még visszaverte a határról az asszír inváziót, de [[i. e. 661]]-ben az [[asszírok]] dúlták fel és rombolták le Thébát, olyan mértékben, hogy a [[biblia]]i Náhum próféta a teljes pusztulás szinonímájaként hozza fel ''No Amon'' nevét.<ref>[http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=N%E1h&numch=3 Náhum 3. könyve]</ref> A város még néhány évszázadig lakott maradt, de ez a pusztítás mégis a legutolsó láncszem volt jelentőségének elvesztésében.
Bár politikai szerepét elvesztette és kicsiny faluként létezett tovább, Ámon kultuszának ápolására még a [[Ptolemaida-dinasztia|Ptolemaioszok]] alatt is gondot fordítottak. A [[3. század]]ban núbiai betörés pusztította el végleg az ősi kultuszhelyet. Próbálkozások továbbra is voltak a kegyhelyek megmentésére, [[Lucius Septimius Severus római császár|Septimius Severus]] például a [[Memnón-kolosszusok]]at renováltatta. Azonban a [[4. század]]tól a keresztények jelentek meg, akik a templomokat keresztény templomokká és kolostorokká alakították, a sírokat lakásokként hasznosították. Az [[arabok]] hódítása után a templomokat nem használták többé, de a sírokat továbbra is lakásnak vagy istállónak használták.<ref>Kayser, 122. old.</ref>
| |||