„Könyvkiadás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
4. sor:
Már a római birodalomban találkozni lehet azzal i. e. I. századtól, hogy a könyvkereskedők nemcsak eladták, hanem előzőleg le is másoltatták az eladni kívánt [[kézirat]]okat. De léteztek olyan kiadók is Rómában, amelyek nem végeztek könyvkereskedelmi tevékenységet, pontosabban bizonyos témákra, egyénekre szakosodtak. A Sosius testvérek elsősorban szépirodalommal foglalkoztak (ezen belül [[Quintus Horatius Flaccus|Horatius]] műveinek kiadására helyezték a legnagyobb hangsúlyt), Valerianus Pollius politikai és jogi könyveket adott ki, Atticus pedig [[Marcus Tullius Cicero|Cicero]] műveit. Volt olyan szerző, [[Martialis]], akinek több kiadó is kiadta a műveit: Quintus Pollius Valerianus az ifjúkori verseit, Secundus – aki egy felszabadított rabszolgából lett egyszerre könyvkiadó és könyvkereskedő és a kis pergamenpéldányokra specializálta magát – az első könyveit, Atrectus – aki díszes, drága tekercseket árult – mint vetélytárs, díszesen elkészített kötetet adott ki tőle. Később epigrammái díszkötéses árusítására egy Tryphon nevű egyén szerez jogot, akit a kiadójának is nevezett egyben Martialis.
A Sosius testvérek és Atticus
Az ismert szónokok és írók kaptak honoráriumot, de a kevésbé méltányolt tudósok és költők nehezen találtak kiadót maguknak, s ha mégis akadt valaki, aki kiadta írásukat, honoráriumot nem fizetett nekik. Az írók ezért úgy segítettek magukon, hogy gazdag mecénásra igyekeztek szert tenni, akinek írásművüket ajánlották. Cserébe a mecénás megajándékozta a szerzőt, vagy esetleg állandó támogatásban részesítette.
10. sor:
A középkorban a könyv nem volt árucikk, így könyvkiadás sem létezett sokáig, a [[kódex]]eket is csak ajándékozás vagy csere céljából másolták át a [[kolostor]]okban.
A 11–14. században több európai városban [[egyetem]]ek jöttek létre (az első [[középkor]]i európai egyetem a [[Bolognai Egyetem|bolognai egyetem]] volt 1088–ban). Az egyetemek létrehozása szükségessé tette egyetemi jegyzetek elkészítését és közreadását. Az egyetemi jegyzeteket – vagyis a péciákat – és tankönyveket stacionárius irányításával diákok másolták soronkénti díjazásért. A stacionariusok olyan személyek voltak, akiknek az állandó, helyhez kötött boltjában „peciákat” lehetett kölcsönözni és emellett sokszorosították is azokat<ref>[http://www.pointernet.pds.hu/ujsagok/lupe/2006-04/20061105122932480000008960.html Persovits József: Pecia-rendszer a könyvnyomtatás előtt: Sokszorosítás és könyvforgalom egykoron]
</ref>.
| |||