Főmenü megnyitása

Módosítások

Nincs méretváltozás ,  6 évvel ezelőtt
nincs szerkesztési összefoglaló
Megjelenésekor kevés kivételtől eltekintve főleg negatív kritikák érték. A ''[[Record Mirror]]'' ezt írta róla: „A glam rock hátoldala. A legrosszabb nevű együttesé lehet az a kétes eredmény, hogy az utóbbi idők egyik legrosszabb albumát adhatja ki. Az anyag gyenge és túlprodukált… az egész szörnyű, ahogy van. Brian May műszakilag felkészült, de Freddie Mercury hangja a stúdiótechnika mögé bújik. Sok ember szerint a Queen az év együttese. Ha ez a legjobb reményünk a jövőre, a rock'n'roll minden fogódzó nélkül zuhan az öngyilkosság felé”.<ref name="mojo">{{cite journal|journal=[[Mojo (magazin)|Mojo]]|title=Their Britannic Majesties Request|first=David|last=Thomas|url=http://www.queenonline.com/en/the-band/interviews/queen/britainic-majestics/|year=1999|month=augusztus|language=angol|pp=72–88}}</ref> A ''[[Melody Maker]]'' kritikusa is kedvezőtlenül írt róla: „azt pletykálják, a Queen valamennyire sikeres az USA-ban, de még eldöntetlen kérdés, sikerül-e itt is befutniuk. Ha igen, megeszem a kalapom. Próbálkoznak, de a zenéjükből és az érzelmi mélységükből hiányzik valami...”{{h|Gunn–Jenkins|1992|pp=76–77}} Ken Barnes, a ''[[Rolling Stone]]'' kritikusa két és fél csillagra értékelte a lehetséges ötből, szerinte a lemez csokorba szedi a [[Yes]] zenéjének legirritálóbb elemeit: a teátrális éneket, a hihetetlen és értelmetlen kompozíciós bonyolultságot, valamint a dallamok szegényességét. Felrótta, hogy a szövegekben megkísérelnek felfedezést tenni egy fantáziavilágba, a [[Genesis (együttes)|Genesis]] értelme és kifinomultsága nélkül. A kritikus végszava ez volt: „az album megmarad bukdácsoló és eredetiség nélküli ügynek”.<ref name="rs"/> A kanadai ''[[Winnipeg Free Press]]'' szintén a túlprodukáltságát említette: „nehéz elhinni, hogy ezt a túlprodukált szörnyűséget ugyanaz az együttes vette fel, amelyik az első albumával, mintegy csokornyi dinamittal váratlan heavy metal függőséget robbantott ki az atlanti óceán mindkét partján. Ez az album egyszerűen úgy hangzik, mintha egy számítógéppel tákolták volna össze a legfáradtabb, legelcsépeltebb zenei klisékből”.<ref name="wfp"/> Kedvezőbb volt a ''[[Sounds]]'' kritikája, amely szerint az album a legjobb oldaláról mutatja be a zenekart, és az ''[[NME]]'' is jókat írt róla: „az anyag, az előadása, a technikai részletek és a grafikai munka mind magas színvonalú”.{{h|Gunn–Jenkins|1992|pp=76–77}} A ''[[Billboard]]'' nagyon szórakoztató csomagnak nevezte, amely úgy hangzik, mintha a nagyobb brit rockegyüttesek egyszerre szólalnának meg.<ref>{{cite journal|journal=[[Billboard]]|title=Top Album Picks|url=http://books.google.com/books?id=cgkEAAAAMBAJ&pg=RA1-PA62&dq=%22queen+II%22+intitle:billboard&hl=hu&ei=ksb0TdG-F8rItAb39NGRBg&sa=X&oi=book_result&ct=result&resnum=5&ved=0CDoQ6AEwBA#v=onepage&q=%22queen%20II%22&f=false|date=1974-05-04|pages=62}}</ref>
 
A visszatekintő kritikákban rendszerint magasabb értékeléseket kap. 2001-ben Andy Robson a ''[[Classic Rock]]'' magazinban három csillagosra értékelte a lehetséges ötből, a bonyolultságát már-már komikusnak tartotta: „íme a Queen a [[D&D]] őrülteknek, olyan címekkel dobálózva, ami még a [[Spinal Tap]]et is zavarba hozta volna.”<ref name="classic"/> 2011-ben a ''[[Pitchfork Media]]'' kritikusa, Dominique Leone a fehér oldalt kicsit túlduzzadónak tartotta, de véleménye szerinte a fekete oldal remekül kompenzálja ezt, először mutatva meg az együttesben rejlő valódi potenciált.<ref name="pitchfork"/> Ugyancsak 2011-ben David Cavanagh az ''[[Uncut]]'' magazinban háromcsillagosra értékelte: „a ''Queen II'' egy fantáziavilágba repít, ahol ogrék, leprások, fehér és fekete királynők és óriás patkányok várnak. Hátborzongató, vészjósló, Brian May kiváló, óriási tűzerejű gitárjátékával, pokoli fézerphaser effektussal, amely újratervezi a Led Zeppelin „[[Immigrant Song]]”-ját a „[[Ballroom Blitz]]” generációnak”.<ref name="uncut"/> Terry Staunton, a ''[[Record Collector]]'' kritikusa módszeres és egységes lemezként jellemezte.<ref>{{cite journal|title=Opposite - Multiple monarchs: Queen reissues unleashed|journal=[[Record Collector]]|year=2011|month=április|page=99|first=Terry|last=Staunton}}</ref> [[Stephen Thomas Erlewine]], az ''[[Allmusic]]'' kritikusa négy csillagosra értékelte: „ Queen itt feltekert, feszült és gonosz, szállítja a jellemző érzékenységüket a drámára, és ezek adják a lemez valódi erejét… a ''Queen II'' a kémény rajongóik egyik kedvence.”<ref name="amg"/>
 
==Örökség==
20 203

szerkesztés