1901-ben Ernest Rutherford és Frederick Soddy felfedezték, hogy a rádioaktivitás alapvető változást idéz elő az anyag szerkezetében. Soddy, aki szabd idejében behatóan tanulmányozta az [[alk;miaalkímia|alkémiátalkímiát]], rögtön felismerte, hogy itt ugyanarról van szó, amire az alkémisták ősidők óta törekedtek, t. i. hogy megtálálják a bölcsek kövét és megváltoztassák az anyag szerkezetét. Soddy szerint amikor felfedezték, hogy a [[rádioaktív]] [[thórium]] önmagától [[rádium]]má bomlik le, ő így kiáltott fel: "Rutherford, hiszen ez transzmutáció". Rutherford ellenkezésével szemben a fogalom meghonosodott az anyagok rádioaktív bomlásának megnevezésére. Amikor felfedezték, hogy a [[rádioaktivitás]] egyfajta rejtett energiát jelent az atomon belül, egyesek azt vallották, hogy a rádioaktív bomlás a végső bölcsek köve, amikor egy utópisztikus világban a városokat olcsó [[nukleáris energia]] működteti.
